Język węgierski
Transkrypt
Język węgierski
Język węgierski MAGYAR Z Wikipedii, wolnej encyklopedii http://pl.wikipedia.org/wiki/J%C4%99zyk_w%C4%99gierski Beszélik: Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Románia, Ukrajna, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Izrael, Egyesült Államok, Kanada Terület: Közép-Európa Nyelvcsalád: Uráli → Finnugor → Ugor Írásrendszer: Latin írás Rang: 62. (a világon); 14. (Európában) Hivatalos: (regionális); Magyarország; Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia); Ausztria (regionális); Európai Unió Szlovénia Nyelvkódok: ISO 639-1 (hu); ISO 639-2 (hun); ISO 639-3 (hun) Az ISO 639-1 az ISO 639 nyelvi szabványcsalád egyik tagja, a főbb nyelvek kétbetűs kódjait tartalmazza. A szabvány 2002-ben vált hivatalossá Magyar nyelv Obszar Węgry, Rumunia, Słowacja i inne Liczba mówiących 15 milionów Ranking 66. Klasyfikacja genetyczna Języki uralo-ałtajskie *Języki uralskie **Języki ugrofińskie ***Języki ugryjskie ****Język węgierski Pismo łacińskie Status oficjalny język urzędowy Węgry oraz Słowenia i Wojwodina, jeden z urzędowych w Unii Europejskiej Regulowany przez Węgierska Akademia Nauk Kody języka ISO 639-1 hu ISO 639-2 hun SIL HNG Języki i dialekty Europy Środkowo-Wschodniej Język węgierski (magyar nyelv) – należy do podgrupy języków ugryjskich, zaliczanej do podrodziny ugrofińskiej (z rodziny uralskiej). Językiem tym posługuje się co najmniej 14 mln osób – przede wszystkim na Węgrzech, ale także w południowej Słowacji, środkowej Rumunii (Siedmiogród), północnej Serbii (Wojwodina), zachodniej Ukrainie (Zakarpacie), wschodniej Słowenii (Prekmurje) i wschodniej Austrii (Burgenland). Język węgierski ma status języka urzędowego na Węgrzech, w Słowenii (lokalnie) i w Wojwodinie. Jest to język aglutynacyjny. Współczesny węgierski język literacki powstał w XVI w. Do jego zapisu stosuje się pismo oparte na alfabecie łacińskim. Kontrowersje wokół pochodzenia języka Począwszy od XIX wieku pochodzenie języka węgierskiego podlegało dyskusji. Początkowo roztrząsano problem, czy język ten jest bliżej spokrewniony z językiem fińskim, jak uznaje się obecnie, czy też językiem tureckim w obrębie kontrowersyjnej grupy ugro-tureckiej. Podejmowano też próby łączenia tego języka z językiem etruskim, sumeryjskim, ormiańskim i kilkudziesięcioma innymi językami. Ugrofińskie pochodzenie Węgrów kwestionowane było często z pobudek politycznych. Współcześnie język węgierski jest jednak powszechnie uznawany przez językoznawców za przedstawiciela rodziny ugrofińskiej, mimo iż wciąż wysuwane są teorie alternatywne. Alfabet Alfabet języka węgierskiego składa się z 40 liter: 14 samogłosek, 26 spółgłosek (9 złożonych z dwóch liter, 1 z trzech liter). a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs Fonetyka W języku węgierskim występuje wiele głosek nieistniejących w języku polskim. Niektóre z nich, choć pisze się tak samo w języku polskim, wymawia się zupełnie inaczej. Wymowa samogłosek samogłoska wymowa a wymawiane jak a przy układzie warg jak przy o (å), krótko á wymawiane prawie jak polskie a, ale z szerzej otwartymi ustami , długo (ok. 1,5 raza dłużej niż krótkie a) e jak polskie e, krótko é wymawiane pośrednio między yj a ij (jak niemieckie eh w słowie nehmen), długo i polskie i nie zmiękczające poprzedzającej spółgłoski, krótkie í jak polskie i, tylko dłużej o jak polskie o, ale z bardziej ścieśnionymi wargami (zbliżające się do u), krótkie ó wymawiane jak ou (niemieckie oh w słowie Sohn), długo ö wymawiane jak y przy układzie warg jak przy u (niemieckie ö), krótko ő jak ö, tylko dłużej (niemieckie öh w Söhne) u jak polskie u, krótko ú jak polskie u, tylko dłużej ü wymawiane jak i przy układzie warg jak przy u (niemieckie ü w München) ű jak ü, tylko dłużej Różnica między a a o polega na tym, że a wymawia się praktycznie jak polskie o, podczas gdy węgierskie o wymawia się jak polskie o z wyraźnie zaokrąglonymi wargami, co daje efekt głoski pomiędzy polskim o a u. Głoskę zapisywaną jako á wymawia się jako bardzo wyraźne polskie a. Samogłoski węgierskie dzielą się na: krótkie: a, e, i, o, ö, u, ü, długie: á, é, í, ó, ő, ú, ű. Należy wyraźnie różnicować głoski długie od krótkich. Głoski długie wymawiane są w przybliżeniu dwa razy dłużej niż krótkie. Należy także pamiętać, że w parach a - á, e - é dochodzi także do zmiany jakościowej głosek. Wymowa spółgłosek spółgłoska wymowa cs jak polskie cz dz jak polskie dz dzs jak polskie dż gy jak zmiękczone d (jak di w wyrazach diakon/diwa) ly jak polskie j ny jak polskie ń s jak polskie sz sz jak polskie s ty jak zmiękczone t v jak polskie w zs jak polskie ż (Spółgłoski nieuwzględnione w tabeli wymawia się w przybliżeniu jak w języku polskim). Spółgłoski podwójne wymawia się dłużej zmiękczeniu podlegają d, n, t (gy, ny, ty) zachodzi zjawisko asymilacji o bezdźwięczne c, cs, f, k, p, s, sz, t, ty udźwięczniają się przed dźwięcznymi b, d, dz, dzs, g, gy, z, zs o dźwięczne ubezdźwięczniają się przed bezdźwięcznymi o spółgłoski pisane przy pomocy dwóch liter (cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty, zs) przy podwojeniu tracą tracą drugą literę pierwszego znaku (cs+cs=ccs). Podwójne litery wymawia się długo. Pełną pisownię przywracamy przy przenoszeniu wyrazów. Akcent W języku węgierskim akcent pada zawsze na pierwszą sylabę wyrazu. Nie akcentuje się przedimków. Harmonia wokaliczna W języku węgierskim występuje zjawisko harmonii samogłoskowej. Żeby dokładniej poznać to zjawisko, należy dokonać podziału na samogłoski nisko- oraz wysokobrzmiące: niskobrzmiące: a, á, o, ó, u, ú wysokobrzmiące: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű Harmonia samogłoskowa odgrywa ważną rolę przy dodawaniu końcówek, których przeważająca ilość na dwoistą formę zależną od samogłosek zawartych w wyrazie. Do samogłosek niskobrzmiących (tylnych) dodajemy końcówki z samogłoskami tylnymi, a do wysokobrzmiących (przednich) przednie. Gramatyka W węgierskiej gramatyce wyróżnia się następujące części mowy: rzeczowniki czasowniki przymiotniki liczebniki zaimki przedimki I Rzeczownik Węgierski rzeczownik odmienia się przez przypadki, które jednak tworzy się zupełnie inaczej niż we wszystkich językach europejskich. Język węgierski posiada liczbę mnogą. Charakterystyczne są także końcówki dzierżawcze (odpowiedniki zaimków dzierżawczych). Odmiana rzeczownika W języku węgierskim nie ma rodzajów gramatycznych. Polskiej odmianie rzeczownika przez przypadki i używaniu ich z przyimkami odpowiadają końcówki okolicznikowe dodawane do wyrazów. Oczywiście ta "deklinacja", która powinna być nazywana aglutynacją, jest niczym innym jak prostym "dolepianiem" odpowiednika naszego przyimka na końcu wyrazu. I tak: vonat-ban oznacza dosłownie "pociąg-w" (= "w pociągu") - samo słowo właściwe poprzez dodanie tej końcówki przyimkowej nie zmienia formy, jak w języku polskim. nazwa przypadku końcówki przykład znaczenie vonat - pociąg nominativus - accusativus -t (biernik) vonatot (głoska o jest spójką) dativus -nak, -nek (celownik) vonatnak - pociągowi essivus-formalis -ként jako vonatként - jako pociąg essivus-modalis -ul, -ül w jaki sposób lengyelül - po polsku illativus -ba, -be do wnętrza (D); w (B) vonatba - do pociągu inessivus -ban, -ben w (Ms) vonatban - w pociągu elativus -ból, -ből z (D) vonatból - z pociągu allativus -hoz, -hez, do zewnątrz (D); ku (C) höz vonathoz - ku pociągowi adessivus -nál, -nél przy (Ms); u (D) vonatnál - przy pociągu ablativus -tól, -től od (D) vonattól - od pociągu sublativus -ra, -re na (B) vonatra - na pociąg superessivus -n, -on, -en, na (Ms) -ön vonaton - na pociągu delativus -ról, -ről z (D); o (Ms) vonatról - o pociągu instrumentaliscomitativus -val, -vel z (N); N vonattal - z pociągiem (asymilacja; "v" z przyrostków -val, -vel dołączane po spółgłosce zamienia się w tę spółgłoskę, np. kép + vel = képpel (z obrazem), ház + val = házzal (z domem), itp. Po samogłoskach zostaje v, np. óra + val = órával (z godziną). causalis-finalis -ért za (B); dla (D); o (B); po (B) vonatért - o pociąg translativus- -vá, -vé w (B) vonattá - w pociąg (asymilacja, podobnie jak w przy dodawaniu końcówki -val, -vel, "v" dołączane po spółgłosce zmienia się w tę spółgłoskę, np. kép + vé = képpé (w obraz [np. zmienia się w obraz, staje się obrazem]), ház + vá = házzá (w dom), ipt. Po samogłoskach zostaje v, np. drága + vá = drágává (staje się drogie) factivus terminativus -ig do czasu/miejsca (D) januárig - do stycznia formalis -képp, képpen jako (M); w charakterze (D) segítségképp(en) - jako pomoc temporalis -kor o (godzinie) hét órakor - o godzinie siódmej genitivus -nak, -nek (w przybliżeniu dopełniacz) embernek (a feje) - (głowa) człowieka sociativus -stul, -stül wraz z családostul - z rodziną locativus -t, -ott, -ett, w (dotyczy tylko -ött niektórych miast) distributivus -nként 1) co (oznacza, że zjawisko évenként - co roku, személyenként - na osobę powtarza się co pewien (przypada) okres), 2. na distributivus temporalis -nta, -nte Oznacza, że zjawisko odnosi się do jakiegoś okresu, przedziału czasu. hetente - tygodniowo modalis-essivus I -(a)n, -(e)n jak vidáman - wesoło modalis-essivus II -lag, -leg jak egyhangúlag - jednogłośnie multiplicativus -szor, -szer, ile razy -ször Győrött - w Győrze (miasto) egyszer - jeden raz Warto też zauważyć ogólną zasadę, że jeśli wyraz kończy się na krótką samogłoskę a lub e, to po dodaniu wymienionych wyżej końcówek (z wyjątkiem -kor) samogłoska ta ulega wydłużeniu, np. haza (ojczyzna), hazában, hazától, hazára, hazának; megye (komitat), megyébe, megyével, megyéhez, itd. Miasta Przy odmianie nazw miejscowości rdzennie węgierskich (tzn. znajdujących się na obszarze historycznych Węgier, tzw. Korony św. Stefana) należy traktować je jak wzgórze, na które się wchodzi, a nie obszar, do którego się wchodzi. Dlatego jeśli mówimy o mieście jako o miejscu znajdowania się, najczęściej nie używamy inessivusa (-ban/-ben - w czymś), ale superessivusa (-an/en/-ön/-n - na czymś). Analogicznie, mówiąc o celu podróży używamy nie illativusa (-ba/-be - do środka czegoś), lecz sublativusa (-ra/-re - na coś), a o punkcie wyjazdu - nie elativusa (-ból/-ből - ze środka czegoś), ale delativusa (-ról/-ről - z wierzchu czegoś). Dotyczy to też samych Węgier, ale nie dotyczy innych miast i krajów. A więc: Budapesten, Budapestre, Budapestről; Miskolcon, Miskolcra, Miskolcról; również Nagyváradon (Oradea) itd., Besztercebányán (Bańska Bystrzyca) itd.; a przede wszystkim Magyarországon, Magyarországra, Magyarországról (podobnie jak po polsku: na Węgrzech, na Węgry). Wyjątków od tej zasady jest sporo - są to miejscowości kończące się na -n, -ny i -város ("miasto"), oraz większość kończąca się na -m, -i. Czyli: Veszprémben, Veszprémbe, Veszprémből; Sopronban, Sopronba, Sopronból; Pozsonyban, Pozsonyba, Pozsonyból (Bratysława). Miejscowości zagraniczne nie stosują się do zasady "wzgórza". Czyli: Varsóban itd. (Warszawa), Bukarestben itd. Wenecja - miasto we Włoszech - odmienia się: Velencében, Velencébe, Velencéből, ale wieś między Budapesztem a Székesfehérvárem, która nazywa się tak samo - Velence - już będzie się odmieniać wg zasady "wzgórza": Velencén, Velencére, Velencéről. Czasami, zamiast inessivusa i superessivusa, używa się starej, ugrofińskiej końcówki locativusa -ott/ött/-ett (słychać ją w takich słówkach, jak itt - tu, ott - tam, alatt - pod, fölött - nad, között - między). Dotyczy ona głównie miast zakończonych na -vár (dosł. zamek) - jak Kaposvár - Kaposvárott, Gyulafehérvár - Gyulafehérvárott (Alba Iulia) oraz kilku innych, np. Pécs - Pécsett, Győr - Győrött. Dla określenia ruchu używa się tradycyjnie sublativusa i delativusa. Końcówka locativusa nie jest obowiązkowa dla tych kilku pozostałych miast i ma tu głównie znaczenie historyczne - mówi się też Pécsen, Győrben - natomiast cały czas należy używać locativusa dla miast zakończonych na -vár, a więc nie można powiedzieć: Kaposvárban lub Kaposváron. Liczba mnoga Liczbę mnogą tworzymy za pomocą końcówki -k. Np.jó - jók (dobry-dobrzy,dobre) ajtó - ajtók (jedne drzwi-kilkoro drzwi) Jeżeli wyraz kończy się na samogłoskę -a lub -e,to samogłoski te,po dodaniu do nich przyrostków,wydłużają się na -á i -é. Np.lámpa - lámpák (lampa-lampy) tábla - táblák (tablica-tablice) barna - barnák (brązowy-brązowe) lecke - leckék (lekcja-lekcje) Jeśli wyraz kończy się spółgłoską, to pomiędzy temat a przyrostek liczby mnogiej wstawiamy samogłoskę łączącą. Dla wyrazów z samogłoskami przednimi jest nią -e lub -ö,a z samogłoskami tylnymi -o lub -a. Np.érdekes - érdekesek (ciekawy-ciekawe) szék - székek (krzesło-krzesła) mennyezet - mennyezetek (sufit-sufity) rossz - rosszak (zły-złe,źli) munkás - munkások (robotnik-robotnicy) Wyrazy zakończone na -ú, otrzymują samogłoskę łączącą -a-. Np. hosszú - hosszúak (długi - długie) Wyrazy zakończone na -ű, otrzymują samogłoskę łączącą -e-. Np. gyönyörű - gyönyörűek (wspaniały - wspaniałe, wspaniali) Po liczebnikach nie ma potrzeby stawiania rzeczownika w liczbie mnogiej, liczebnik dostatecznie jasno określa ilość, np. két kutya - dwa psy (dosłownie: dwa pies), öt forint - pięć forintów (dosłownie: pięć forint). Odmiana dzierżawcza W języku węgierskim istnieją zaimki dzierżawcze (polskie: mój, twój itd. - patrz odp. sekcja), ale używa się ich rzadko. Najczęściej, podobnie jak przy odmianie rzeczownika, zastępuje się je za pomocą specjalnych końcówek dzierżawczych. Jeden posiadacz jeden przedmiot posiadany Wielu posiadaczy jeden przedmiot posiadany mój(a,e) → -m, -om, -am, -em, -öm nasz(a,e) → -nk, -unk, -ünk twój(a,e) → -d, -od, -ad, -ed, öd wasz(a,e) → -tok, -tek, -tök, -otok, -atok, -etek, -ötök jego/jej → -a, -e, ja, -je ich → -uk, -ük, -juk, jük Jeden posiadacz wiele przedmiotów posiadanych Wielu posiadaczy wiele przedmiotów posiadanych moi/moje → -im, -aim, -eim, -jaim, -jeim nasi/nasze → -ink, -aink, -eink, -jaink, -jeink twoi/twoje → -id, -aid, -eid, -jaid, -jeid wasi/wasze → -itok, -itek, -aitok, -eitek, -jaitok, -jeitek jego/jej → -i, -ai, -ei, -jai, -jei ich → -ik, -aik, -eik, -jaik, -jeik Przy odmianie rzeczowników przez osobowe końcówki dzierżawcze obowiązuje zmiana końcowych samogłosek -a i -e na -á oraz-é oraz zmiany rdzenne jakie występują przy dodawaniu końcówek przylegających samogłoskami łączącymi. Przykłady: szoba (pokój) szobám (mój pokój) szobád (twój pokój) szobája (jego pokój) szobánk (nasz pokój) szobátok (wasz pokój) szobájuk (ich pokój) szobáim (moje pokoje) szobáid (twoje pokoje) szobái (jego pokoje) szobáink (nasze pokoje) szobáitok (wasze pokoje) szobáik (ich pokoje) könyvem (moja książka) könyved (twoja książka) könyve (jego książka) könyvünk (nasza książka) könyvetek (wasza książka) könyvük (ich książka) könyveim (moje książki) könyveid (twoje książki) könyvei (jego książki) könyveink (nasze książki) könyveitek (wasze könyveik (ich książki) książki) könyv (książka) Konstrukcja dzierżawcza Ponieważ język węgierski nie posiada dopełniacza, zastępuje go odpowiednia konstrukcja dzierżawcza, która polega na zestawieniu strony posiadającej z przedmiotem posiadanym. Posiadanie proste konstrukcja prosta - strona posiadająca nie przybiera żadnej końcówki, przedmiot posiadany przybiera osobową końcówkę dzierżawczą 3 os. lp. bądź lmn. - zależnie od liczby przedmiotów np.: ubranie chłopca - a fiú ruhája (gdzie fiú znaczy chłopiec, a ruha ubranie) konstrukcja złożona - strona posiadająca przybiera końcówkę -nak, -nek. Przedmiot posiadany przybiera przedimek określony 'a' lub 'az', np.: ubranie chłopca - a fiúnak a ruhája Obie konstrukcje w tłumaczeniu oznaczają to samo i nie ma między nimi żadnej różnicy poza stylistyczną. Posiadanie złożone Ma miejsce, kiedy strona posiadana jest równocześnie stroną posiadającą. Pierwsza strona posiadająca nie przybiera końcówki, natomiast druga przybiera osobową końcówkę dzierżawczą 3 os. lp. bądź lmn. oraz końcówkę -nak, -nek. Przedmiot posiadany otrzymuje przedimek a, az i osobową końcówkę dzierżawczą 3 os. np.: guzik ubrania chłopca - a fiú ruhájának a gombja (gdzie gombja znaczy: jego - ubrania - guzik) Pytania Jeśli chcemy odpowiedzieć na pytanie: kié? (czyj?) np.: kié a ruha (czyje jest ubranie?) to używamy bezosobowej konstruckji dzierżawczej -é: odpowiedź: fiúé (chłopca), fiúké (chłopców) Ma ona zastosowanie tylko kiedy akcentujemy posiadacza, kiedy chodzi o coś takiego: "ubranie należy do chłopca" = "a ruha a fiúé", albo po prostu "a fiúé", jak z kontekstu już wiadomo, o co chodzi. W innych przypadkach możemy tak: "ez a fiú ruhája"= "to jest ubranie chłopca". Zaimek dzierżawczy Jeśli na pytanie kié? chcemy odpowiedzieć: mój, twój, nasz, jego itp., używamy zaimków dzierżawczych: enyém mój (moja, moje), tiéd twój (twoja, twoje), övé jego, jej, miénk nasz, nasza, nasze, tiétek wasz, wasza, wasze, övék ich. A więc: Kié a ruha? - Az enyém = Czyje to ubranie? Moje. Wyrażanie posiadania W języku węgierskim nie ma czasownika mieć w takiej postaci, jak w innych językach indoeuropejskich (ang. to have, niem. haben, fr. avoir, itp.; ściślej - jest czasownik bír, ale oznacza on rozporządzać czymś, posiadać coś). Do wyrażenia posiadania używa się konstrukcji typu: "posiadacz" w celowniku + czas. być + obiekt "posiadany" z końcówką dzierżawczą. Np.: Mam duży dom = Nekem van a nagy házam (ház + am = házam - mój dom) Stefan ma trzy konie = Istvánnak van három lova (ló + a = lova - jego koń; po liczebniku zawsze jest liczba pojedyncza) Węgry nie mają dostępu do morza = Magyarországnak nincs kijárata a tengerhez (nincs = nem van; kijárat + a = kijárata - jego dostęp, dosł. wyjście) Nie miałeś o tym pojęcia = Neked nem volt fogalmad erről (fogalom + ad = fogalmad - twoje pojęcie) Ale jeśli obiekt "posiadający" nie jest "właścicielem" obiektu "posiadanego", używamy nieco innej konstrukcji: "posiadacz" w adessivusie (-nál/-nél) + czas. być z przedrostkiem meg + obiekt "posiadany", niekoniecznie z końcówką dzierżawczą Mam twoją książkę = Nálam van a könyved. (końc. dzierżawcza 2. osoby - bo książka jest twoja, nie moja) Czy on ma klucz? = Van nála kulcs? (brak końcówki dzierżawczej, bo chodzi nie o jego klucz, ale ogólnie o klucz) Natomiast dwa poniższe zdania oznaczają: Czy masz prawo jazdy? (prawo jazdy - vezető jogosítvány lub krócej jogosítvány, jogsi). Ale: Van (neked) (vezetői) jogosítványod? = Czy masz uprawnienia do kierowania pojazdami? Nálad van a (vezetői) jogosítványod? = Czy masz w tej chwili przy sobie prawo jazdy? Łączenie końcówek W języku węgierskim można połączyć ze sobą najwyżej dwie końcówki, przy czym najpierw występuje końcówka dzierżawcza lub końcówka liczby mnogiej, następnie - końcówka przypadka. Ponieważ końcówki dzierżawcze dla liczby mnogiej są inne, niż dla pojedynczej, nigdy nie wystąpi końcówka dzierżawcza z końcówką liczby mnogiej. Inaczej jest w jęz. fińskim: najpierw mamy końcówkę liczby mnogiej, potem końcówkę przypadka, jako ostatnią - końcówkę dzierżawczą (a więc trzy naraz): pol.: dom - domy - mój dom - moje domy węg.: ház - ház-ak - ház-am - ház-aim fiń.: talo - talo-i - talo-ni - talo-i-ni pol.: w domu - w domach - w moim domu - w moich domach węg.: ház - ház-ak-ban - ház-am-ban - ház-aim-ban fiń.: talo - talo-i-ssa - talo-ssa-ni - talo-i-ssa-ni Należy zauważyć, że w języku węgierskim odrzuca się końcówkę biernika, jeśli występuje razem z końcówką dzierżawczą, która ma w sobie spółgłoskę:[1] Várom a barátaim - Czekam na moich przyjaciół (teoretycznie powinno być Várom a barátaimat) Eladták a kerted tudtodon kívül - Sprzedali twój ogród bez twojej wiedzy (teoretycznie powinno być Eladták a kertedet...) Ale: A szomszéd megvette a házát - Sąsiad kupił jego dom (tu mamy wszystkie końcówki: dzierżawczą -a i biernika -t) Z innymi przypadkami się tak nie robi, bo zaciemniłoby to sens wypowiedzi - w przykładzie z ogrodem mamy tudtodon kívül: tudtodon = tudat (wiedza) + końc. dzierżawcza 2. os. -od + końcówka superessivusa -on, której wymaga wyraz kívül (poza, oprócz). II Czasownik W języku węgierskim wyróżnia się dwie koniugacje: Podmiotową o o o gdy czasownik jest nieprzechodni: Ülök - Siedzę. gdy czasownik jest przechodni, ale nie ma dopełnienia: Eszek - Jem. gdy przedmiot, na którym operuje jest nieokreślony: Szeretek egy embert. - Kocham człowieka. Przedmiotową o o o o o o gdy przedmiotem jest imię: Szeretem Sándort. - Kocham Aleksandra. gdy przedmiot jest określony (przez użycie przedimka a/az): Szeretem a férjet. Kocham męża. gdy przedmiotem jest wyraz z przyrostkiem dzierżawczym: Szeretem a férjemet. Kocham mojego męża. gdy przedmiotem jest jeden z wyrazów: ő (on, ona, ono), ön (pan), ez (ten, ta, to), az (tamten, tamta, tamto), valamennyi (wszyscy, wszystko), egymás (siebie), magam (ja sam), magad (ty sam), maga (on sam), magunk (my sami), magatok (wy sami), maguk (oni sami), zaimki kończące się na -ik, np. melyik? (który?): Szeretem önt. - Kocham pana. gdy przedmiotem jest liczebnik porządkowy: Olvasom a huszadik könyvet. - Czytam dwudziestą książkę. gdy przedmiotem jest zdanie podrzędne, a orzeczenie zdania nadrzędnego wymaga biernika: w mowie zależnej: Látom, hogy szereted a férjedet. - Widzę, że kochasz twojego męża. w mowie niezależnej: Szeretlek. - feleli Mária. - Kocham cię- odpowiada Maria. (Słowo objaśnienia - Szeretlek. - zdanie podrzędne w koniugacji podmiotowej, Feleli Mária. - zdanie nadrzędne w koniugacji przedmiotowej. Zdanie podrzędne jest przedmiotem zdania nadrzędnego.) Ale: Belépve a lakásomba, rájött, hogy világít a lámpa - Wchodząc do (mojego) mieszkania, zorientował się, że świeci się lampa; orzeczenie zdania nadrzędnego - czasownik rájön (wpaść na coś, zorientować się) - łączy się z sublativusem (końc. -ra/-re), dlatego występuje w koniugacji podmiotowej. Dokładniej byłoby: ...erre rájött, hogy... - zorientował się na tym, że... Hiszem, hogy a szerelem meggyőz - Wierzę, że miłość zwycięży: orzeczenie zdania nadrzędnego czasownik hisz (wierzyć) - łączy się w tym przypadku z inessivusem (-ban/-ben) (czyli: Abban hiszek, hogy... - Wierzę w to, że... - dosł. "wierzę w tym"), dlatego występuje w koniugacji podmiotowej. (Ale: úgy hiszem, hogy... = azt hiszem, hogy... - uważam, że...; w mowie potocznej skraca się do asszem) Örülök, hogy találkozunk - Cieszę się, że się spotykamy; örül + celownik (-nak/-nek) (cieszę się temu, że...) Bezokolicznik Bezokolicznik czasownika węgierskiego kończy się na ni np. tudni - wiedzieć. W niektórych czasownikach (zakończonych zbitkami spółgłoskowymi lub spółgłoską poprzedzoną długą samogłoską) końcówka ni jest poprzedzona samogłoską a lub e np.: hallani - słyszeć, kezdeni zaczynać. Formą słownikową czasowników w języku węgierskim nie jest - jak to ma miejsce w przypadku większości języków - forma bezokolicznikowa, lecz forma 3. osoby l. poj. koniugacji podmiotowej. W języku węgierskim bezokolicznik może pełnić funkcje rzeczownika, jego nazwa w dosłownym tłumaczeniu brzmi: imiesłów rzeczownikowy. Bezokolicznik z końcówkami osobowymi Gdy bezokolicznik jest używany w połączeniu z czasownikiem bezosobowym (po polsku np.: trzeba, można, należy), często trzeba do tego bezokolicznika dołączyć końcówki, wskazujące, jakiej osoby dotyczy. osoba końcówka Én -om, -em Te -od, -ed Ő -ia, -ie Mi -unk, -ünk Ti -otok, -etek Ők -iuk, -iük Np.: szerezni (zdobywać) - szereznem, szerezned, szereznie, szereznünk, szereznetek, szerezniük; futni (biegać) - futnom, futnod, futnia, futnunk, futnatok, futniuk Takie czasowniki bezosobowe to: kell - trzeba (wraz z formą czasu przeszłego kellett - trzeba było, trybu przypuszczającego czasu teraźniejszego - kellene, czyli powinien, oraz przeszłego - kellett volna, czyli powinien był), muszáj - trzeba, ale silniejsze niż kell, szabad - wolno, można, tilos zabronione. Często też dodaje się dopełnienie - rzeczownik w celowniku - mówiące, kogo te czasowniki dotyczą. (Nekem) Holnap munkába kell mennem Jutro muszę iść do pracy. (Neked) Végül meg kellene javítanod ezt a kiöntőt - Powinieneś wreszcie naprawić ten zlew. Le szabad ülnöm? - Czy mogę usiąść? Itt nektek tilos dohányoznotok - Nie możecie tu palić papierosów. 1. Czas teraźniejszy Końcówki czasu teraźniejszego osoba końcówki koniugacji końcówki koniugacji podmiotowej przedmiotowej Én -ok, -ek, -ök -om, -em, -öm Te -sz -od, -ed, -öd Ő - -ja, -i Mi -unk, -ünk -juk, -jük Ti -tok, -tek, -tök -játok, -itek Ők -nak, -nek -ják, -ik Końcówki dołączamy zgodnie z zasadami harmonii samogłosek. Przykłady: vágni (ciąć) o koniugacja podmiotowa: vágok, vágsz, vág, vágunk, vágtok, vágnak o koniugacja przedmiotowa: vágom, vágod, vágja, vágjuk, vágjátok, vágják kenni (smarować) o koniugacja podmiotowa: kenek, kensz, ken, kenünk, kentek, kennek o koniugacja przedmiotowa: kenem, kened, keni, kenjük, kenitek, kenik törni (tłuc, rozbijać) o koniugacja podmiotowa: török, törsz, tör, törünk, törtök, törnek o koniugacja przedmiotowa: töröm, töröd, töri, törjük, töritek, törik Uwagi dotyczące koniugacji podmiotowej W przypadku gdy temat czasownika kończy się na spółgłoskę: -s, -z, -sz, -zs, -dz w 2. os. l poj. używamy końcówek -ol, -el, öl zamiast -sz. Przykłady: olvasni (czytać) → olvasol (czytasz), dolgozni (pracować) → dolgozol (pracujesz), venni (brać/kupować niereg. temat vesz-) → veszel (bierzesz/ kupujesz). Istnieje grupa czasowników tzw. ikowych, które w trzeciej osobie l. poj. konugacji podmiotowej przyjmują końcówkę -ik oraz przeważnie w pierwszej osobie tejże konugacji końcówki: -om, -em, -öm. Przykłady: o dolgozni → dolgozom, dolgozol, dolgozik, dolgozunk, dolgoztok, dolgoznak o lakni (mieszkać) → lakok lub lakom, laksz, lakik, lakunk, laktok, laknak o enni (jeść niereg. temat esz-) → eszem, eszel, eszik, eszünk, esztek , esznek Kiedy temat czasownika jest zakończony na dwie spółgłoski lub -ít, to przed końcówkami -sz, -oraz -nak/nek należy dodać samogłoskę łączącą a/e otrzymujemy wtedy odpowiednio: asz/esz, oraz -anak/enek, zaś przed -tok/tek/tök dodajemy samogłski o/e/ö, otrzymując: otok/etek/ötök. (Samogłoska łacząca jest taka sama jak samogłoska w dodawanej końcówce) Przykłady: o mondani (powiedzieć) → mondok, mondasz, mond, mondunk, mondotok, mondanak o fürödni (kąpać się, cz. ikowy, niereg. temat fürd-) → fürdöm lub fürdök, fürdesz lub fürödsz, fürdik, fürdünk, fürdötök, fürdenek o tanítani (uczyć kogoś) → tanítok, tanítasz, tanít, tanítunk, tanítotok, tanítanak Uwagi dotyczące koniugacji przedmiotowej W końcówkach zaczynających się od -j czyli: -ja, -juk/jük, -játok, -ják spółgłoska ta asymiluje się ze spółgłoskami: dz, dzs, s, sz, z, zs. Oznacza to, że przy dołączeniu takiej końcówki j znika a spółgłoska tematu ulega w tym miejscu wydłużeniu. Przykłady: o olvasni (czytać) → olvasom, olvasod, olvassa, olvassuk, olvassátok, olvassák o nézni (patrzeć) → nézem, nézed, nézi, nézzük, nézitek, nézik 2. Czas przeszły Końcówki czasu przeszłego W czasie przeszłym wyróżnia się trzy kategorie: Kategoria I Kategoria II końcówki końcówki Osoba końcówki koniugacji koniugacji koniugacji podmiotowej przedmiotowej podmiotowej Kategoria III końcówki końcówki końcówki koniugacji koniugacji koniugacji przedmiotowej podmiotowej przedmiotowej Én -tam, -tem -tam, -tem -ottam, -ottam, -ettem, -tam, tem ettem, -öttem -öttem Te -tál, -tél -tad, -ted -ottál, -ettél -ottad, -etted, -tál, -tél ötted Ő -t -ta, -te -ott, -ett, -ött -otta, -ette, -ötte -ott, -ett, -ött -ta, -te -tuk, -tük -ottunk, ettünk, öttünk -ottuk, -ettük, -tunk, -tünk öttük -ottátok, -tatok, -tetek -tátok, -tétek ettétek, -öttétek Mi -tunk, -tünk Ti -tatok, -tetek -tátok, -tétek -ottatok, ettetek, öttetek Ők -tak , -tek -ottak , -ettek, -ották, -ették, -tak , -tek -öttek ötték -ták, -ték Podział czasowników na poszczególne kategorie: -tam, tem -tad, -ted -tuk, -tük -ták, -ték Kategoria I czasowniki, których tematy kończą się na: j, l, ly, n, ny, r czasowniki dwusylabowe, nieprzechodnie, których tematy kończą się na ad lub ed Przykłady: o tanulni (uczyć się) koniugacja podmiotowa: tanultam, tanultál, tanult, tanultunk, tanultatok, tanultak koniugacja przedmiotowa: tanultam, tanultad, tanulta, tanultuk, tanultátok, tanulták Kategoria II czasowniki, których temat kończy się na dwie spółgłoski czasowniki, których tematy kończą się na ít czasowniki jednosylabowe, których tematy zakończone są samogłoską krótką + t Kategoria III Do tej kategorii należą pozostałe czasowniki. Przykład: czasownik lakni (mieszkać): laktam, laktál, lakott, laktunk, laktatok, laktak. 3. Czas przyszły Czynność przyszłą wyraża się na dwa sposoby: 1. Za pomocą czasownika posiłkowego fog (dosł. łapać) łączonego z bezokolicznikiem czasownika zasadniczego, np. PODM.: fogok várni, fogsz várni, fog várni, fogunk várni, fogtok várni, fognak várni - będę, będziesz, będzie... czekać PRZEDM.: fogom várni, ... Taka konstrukcja często odpowiada polskiemu aspektowi niedokonanemu, choć Węgrzy aspektów nie rozróżniają. 2. Za pomocą odpowiedniego przedrostka, np. várok - czekam, megvárom - poczekam Taka konstrukcja często odpowiada polskiemu aspektowi dokonanemu. Jednak - podobnie jak w wielu innych językach - dodanie przedrostka często zmienia znaczenie czasownika, a wtedy tego, czy mówimy o czynności przyszłej, czy teraźniejszej, należy domyślać się z kontekstu: Felhívom Lacit, ne zavarj - Dzwonię do Władka, nie przeszkadzaj. (czas teraźniejszy) Felhívom Lacit este - Zadzwonię do Władka wieczorem. (czas przyszły) Sam czasownik hívni znaczy wołać, wzywać; z przedrostkiem fel znaczy telefonować, z przedrostkiem meg - zapraszać, z przedrostkiem ki - wyzywać (na pojedynek), itp. Jedynym czasownikiem posiadającym formy czasu przyszłego jest czasownik być (lenni - p. odp. sekcja). A ― Tryb rozkazujący Podstawowe końcówki trybu rozkazującego są następujące: osoba końcówki koniugacji końcówki koniugacji podmiotowej przedmiotowej Én -jak, -jek -jam, -jem Te -j (-jál, -jél) -d (-jad, -jed) Ő -jon, -jen, -jön -ja, -je Mi -junk, -jünk -juk, -jük Ti -jatok, -jetek -játok, -jétek Ők -janak, -jenek -ják, -jék Jak widać, wyznacznikiem trybu rozkazującego jest głoska j. Ale zachodzą następujące zmiany: 1. Jeśli temat czasownika kończy się na -s, -st oraz krótką samogłoskę + t, j zmienia się na -ss. 2. Jeśli temat czasownika kończy się na -t z wyj. p. 1, j zmienia się na -ts. 3. Jeśli temat czasownika kończy się na -sz lub -szt, j zmienia się na -ssz. 4. Jeśli temat czasownika kończy się na -z, j zmienia się na -zz. 5. Jeśli temat czasownika kończy się na -dz, j zmienia się na -ddz. 6. Dla czasowników ikowych końcówka 1. os. l. poj. koniugacji podmiotowej jest taka sama, jak dla przedmiotowej. Przykłady: égni (spalać - temat ég-): PODM.: égjek, égj(él), égjen, égjünk, égjetek, égjenek; PRZEDM.: égjem, ég(je)d, égje, égjük, égjétek, égjék vágni (ciąć - temat vág-): PODM.: vágjak, vágj(ál), vágjon, vágjunk, vágjatok, vágjanak; PRZEDM.: vágjam, vág(ja)d, vágja, vágjuk, vágjátok, vágják szőni (tkać - temat sző-): PODM.: szőjek, szőj(él), szőjön, szőjük, szőjetek, szőjenek; PRZEDM.: szőjem, sző(je)d, szője, szőjük, szőjétek, szőjék mosni (myć - temat mos-): PODM.: mossak, moss(ál), mosson, mossunk, mossatok, mossanak; PRZEDM.: mossam, mos(sa)d, mossa, mossuk, mossátok, mossák festeni (malować - temat fest-): PODM.: fessek, fess(él), fessen, fessünk, fessetek, fessenek; PRZEDM.: fessem, fes(se)d, fesse, fessük, fessétek, fessék ütni (uderzać - temat üt): PODM.: üssek, üss(él), üssen, üssünk, üssetek, üssenek; PRZEDM.: üssem, üs(se)d, üsse, üssük, üssétek, üssék tanítani (uczyć kogoś - temat tanít-): PODM.: tanítsak, taníts(ál), tanítson, tanítsunk, tanítsatok, tanítsanak; PRZEDM.: tanítsam, taníts(a)d, tanítsa, tanítsuk, tanítsátok, tanítsák sérteni (ranić - temat sért-): PODM.: sértsek, sérts(él), sértsen, sértsünk, sértsetek, sértsenek; PRZEDM.: sértsem, sérts(e)d, sértse, sértsük, sértsétek, sértsék játszani (bawić się - czasownik ikowy, temat játsz-): PODM.: játsszam, játssz(ál), játsszon, játsszunk, játsszatok, játsszanak; PRZEDM.: játsszam, játszd/játsszad, játssza, játsszuk, játsszátok, játsszák fejleszteni (rozwijać, udoskonalać - temat fejleszt-): PODM.: fejlesszek, fejlessz(él), fejlesszen, fejlesszünk, fejlesszetek, fejlesszenek; PRZEDM.: fejlesszem, fejleszd/fejlesszed, fejlessze, fejlesszük, fejlesszétek, fejlesszék hozni (nosić - temat hoz-): PODM.: hozzak, hozz(ál), hozzon, hozzunk, hozzatok, hozzanak; PRZEDM.: hozzam, hozd/hozzad, hozza, hozzuk, hozzátok, hozzák fogódzani (trzymać się czegoś - czasownik ikowy, temat fogódz-): PODM.: fogóddzam, fogóddz(ál), fogóddzon, fogóddzunk, fogóddzatok, fogóddzanak; PRZEDM.: fogóddzam, fogódzd/fogóddzad, fogóddza, fogóddzunk, fogóddzátok, fogóddzák Przeczenie w trybie rozkazującym (zakaz) wyrażamy nie słowem nem, jak przy formie oznajmującej, ale słowem ne: Ne írj az asztalon! - Hiszen nem írok. = Nie pisz po stole! - Przecież nie piszę. Tryb rozkazujący stosujemy w węgierskim nie tylko w takich przypadkach, jak w polskim - do wyrażenia rozkazu, życzenia, itp. - ale też w zdaniach podrzędnych z łącznikiem żeby (w językach romańskich odpowiada mu w tym przypadku tryb łączący). Dlatego formy trybu rozkazującego tworzy się nie tylko dla 2. osoby, ale dla wszystkich osób. Słówko żeby to po węgiersku hogy identycznie, jak że, tak więc tryb rozkazujący zmienia sens zdania z hogy. Mondta, hogy Mari vegyen néhány tojást. - Powiedział, żeby Mari kupiła kilka jajek. Mondta, hogy Mari vett néhány tojást. - Powiedział, że Mari kupiła kilka jajek. Bywają często przypadki, że formy trybu rozkazującego są identyczne z formami trybu oznajmującego - wtedy sensu takiego zdania można się tylko domyślać: Mondta, hogy Mari vegye ki a tojásokat a hűtőszekrényből. = Powiedział, żeby Mari przyniosła jajka z lodówki = Powiedział, że Mari przyniosła jajka z lodówki. (w 3. os. l. poj. koniugacji przedmiotowej formy czasownika kivenni dla obu trybów są identyczne). Przeczenie: Felhúzta a kesztyűt, hogy ne fázzon a keze. - Założył rękawiczki, żeby nie marzły mu ręce. Csak nehogy elmeneküljön! - Żeby tylko nie uciekł! Końcówki -lak/-lek Jeśli czasownik przechodni występuje w 1. osoby liczby pojedynczej, a jego dopełnienie jest w 2. osobie w bierniku, nie stosujemy do tego czasownika zwykłej końcówki koniugacji przedmiotowej, lecz końcówki -lak/-lek: Szeretek túrázni = Kocham chodzić na wycieczki. Szeretem őt = Kocham ją / jego. Szeretlek = Kocham cię. Vártam egy óráig - Czekałem godzinę. Vártam a kettest. - Czekałem na (autobus) dwójkę. Vártalak egy óráig - Czekałem na ciebie godzinę. Nem akarlak látni. - Nie chcę cię widzieć. Anyukám kérte, hogy hívjalak fel. - Mama prosiła, żebym do ciebie zadzwonił. B ― Tryb przypuszczający Czas teraźniejszy Końcówki trybu przypuszczającego w czasie teraźniejszym są następujące: osoba końcówki koniugacji końcówki koniugacji podmiotowej przedmiotowej Én -nék -nám, -ném Te -nál, -nél -nád, -néd Ő -na, -ne -ná, -né Mi -nánk, -nénk -nánk, -nénk Ti -nátok, -nétek -nátok, -nétek Ők -nának, -nének -nák, -nék W 1. os. l. poj. koniugacji podmiotowej końcówka jest ta sama, bez względu na samogłoskę tematu (brak harmonii wokalicznej). Czas przeszły Tryb przypuszczający czasu przeszłego tworzy się przez dodanie do formy oznajmującej czasu przeszłego słówka volna. A więc: Ezt nem csinálnám Nie robiłbym tego Ezt nem csináltam volna - Nie robiłbym tego (w przeszłości). (teraz lub w przyszłości). Zdania warunkowe Zdania warunkowe tworzymy tak samo, jak w języku polskim (jeśli to po węgiersku ha, a w połączeniu z trybem przypuszczającym będzie oznaczać gdyby): Jeśli będę miał pieniądze, pojadę do Grecji. ⇒ Ha lesz pénzem, elutazom Görögországba. Gdybym miał pieniądze, pojechałbym za tydzień do Grecji. ⇒ Ha lenne pénzem, elutaznék Görögországba egy hét múlva. ("za tydzień" - egy hét múlva - oznacza, że mówimy o przyszłości i używamy trybu przypuszczającego czasu teraźniejszego) Gdybym w zeszłym roku miał pieniądze, pojechałbym do Grecji. ⇒ Ha tavaly lett volna pénzem, elutaztam volna Görögországba. ("w zeszłym roku" - tavaly - oznacza, że mówimy o przeszłości i używamy trybu przypuszczającego czasu przeszłego; tryb przypuszczający czasu przeszłego dla czasownika być tworzymy z użyciem formy lett, nie volt - p. sekcja "Czasownik być") Czasownik być W języku węgierskim czasownik być w bezokoliczniku brzmi lenni. Jego odmiana jest następująca: tryb oznajmujący tryb przypuszczający Osoba czas czas czas czas czas teraźniejszy przeszły przyszły teraźniejszy przeszły tryb rozkazujący czas teraźniejszy Én vagyok voltam leszek lennék lettem volna legyek Te vagy voltál leszel lennél lettél volna legyél, légy Ő van volt lesz lenne lett volna legyen Mi vagyunk voltunk leszünk lennénk lettünk volna legyünk Ti vagytok voltatok lesztek lennétek lettetek volna legyetek Ők vannak voltak lennének lettek volna lesznek legyenek W 3. osobie liczby pojedynczej i mnogiej czasu teraźniejszego trybu oznajmującego używamy czasownika być tylko do określenia posiadania albo przebywania (znajdowania się gdzieś), natomiast nie używamy do określenia stanu lub zawodu. Wówczas funkcję orzeczenia pełni np. przymiotnik. Boldog vagyok - Jestem szczęśliwy. Boldog vagy - Jesteś szczęśliwy. Ők boldogok / Tamás boldog - Oni/one są szczęśliwi/e. Tomasz jest szczęśliwy. Tamás diák. - Tomasz jest uczniem / studentem. A juh állat. - Owca to zwierzę. Munkában vagyok - Jestem w pracy. Tamás az iskolában van. - Tomasz jest w szkole. Tamás boldog lenne, ha nem lenne az iskolában. - Tomasz byłby szczęśliwy, gdyby nie był w szkole. Tamás volt tegnap a vidámparkban és nagyon boldog volt emiatt. - Tomasz był wczoraj w wesołym miasteczku i był bardzo szczęśliwy z tego powodu. Legyen szíves, adjon egy üveg tejet. - Proszę dać mi butelkę mleka (dosł. Niech Pan/Pani będzie miła) Przeczenie wyrażamy słówkiem nem, które w przypadku 3. osoby czasu teraźniejszego trybu oznajmującego zlewa się z czasownikiem w jeden wyraz: nem van = nincs nem vannak = nincsenek Zasada stosowania czasownika być w tym przypadku zostaje zachowana: Nem vagyok boldog. - Nie jestem szczęśliwy. Ők nem boldogok / Tamás nem boldog - Oni/one nie są szczęśliwi/e. Tomasz nie jest szczęśliwy. (nie mówimy tu nem van / nem vannak!) Nem vagyok munkában. - Nie jestem w pracy. Tamás nincs az iskolában. - Tomasza nie ma w szkole. A gyerekek már nincsenek a kertben. - Dzieci już nie ma w ogrodzie. Ne legyen ilyen vagány! - Niech Pan nie będzie taki cwany! III Przymiotnik Do przymiotników stosuje się te same zasady co do rzeczowników, czyli mogą one przyjmować te same końcówki na takich samych zasadach. Ale jeśli przymiotnik występuje jako przydawka (określa rzeczownik), nie odmienia się. A więc powiemy: Ezek a házak magasak - Te domy są wysokie. Ale: Ezek a magas házak - To są wysokie domy. Az egyiptomi piramisokat gyönyörűeknek tartják. - Piramidy egipskie uważa się za cudowne (-eknek końc. l. mn + końc. celownika). Ale: Az egyiptomi piramisokat gyönyörű építményeknek tartják. Piramidy egipskie uważa się za cudowne budowle. Stopniowanie przymiotników stopień wyższy tworzymy za pomocą przyrostka -bb, -abb lub -ebb, np.: magas (wysoki) → magasabb (wyższy) stopień najwyższy tworzymy poprzez dodanie przedrostka leg- do stopnia wyższego np.: magasabb (wyższy) → legmagasabb (najwyższy) Najczęściej spotykane wyjątki: kicsi / kis - kisebb - legkisebb (mały - mniejszy - najmniejszy) bátor - bátrabb - legbátrabb (odważny - odważniejszy - najodważniejszy) jó - jobb - legjobb (dobry - lepszy - najlepszy) nehéz - nehezebb - legnehezebb (ciężki - cięższy - najcięższy) könnyű - könnyebb - legkönnyebb (łatwy - łatwiejszy - najłatwiejszy) hosszú - hosszabb - leghosszabb (długi - dłuższy - najdłuższy) lassú - lassabb - leglassabb (wolny - wolniejszy - najwolniejszy) bő - bővebb - legbővebb (szeroki - szerszy - najszerszy) Porównanie Przy porównaniu używamy spójnika mint oznaczający niż np.: Az asztal nagyobb mint a szék co jest jednoznaczne ze zdaniem: stół (jest) większy niż krzesło. Inna możliwość to dodanie końcówki -nál, -nél na przykład: az asztal nagyobb a széknél, czyli: stół (jest) większy od krzesła. Warto zauważyć, że wiele przymiotników odmienia się nieregularnie. IV Liczebnik Liczebniki w j. węgierskim dzieli się na określone i nieokreślone. Liczebniki określone Banknot tysiącforintowy. Słowo forint występuje w liczbie pojedynczej, rzeczownik nie przybiera w języku węgierskim formy liczby mnogiej, gdy stoi przed nim liczebnik. Do liczebników określonych należą: a) główne np. egy (jeden). Jeśli liczebnik główny występuje przed rzeczownikiem, to rzeczownik NIE PRZYBIERA liczby mnogiej, np.: négy asztal (cztery stoły, dosł. cztery stół). Nazwy liczebników: 1 - egy, 2 - két / kettő, 3 - három, 4 - négy, 5 - öt, 6 - hat, 7 - hét, 8 - nyolc, 9 - kilenc, 10 - tíz Liczebniki od 11 do 19 tworzy się przez dodanie nazwy odpowiedniej cyfry do przedrostka tizen-: 11 - tizenegy, 12 - tizenkét / tizenkettő, ..., 19 - tizenkilenc Liczebnik 20 to húsz. Liczebniki od 21 do 29 tworzy się przez dodanie nazwy odpowiedniej cyfry do przedrostka huszon-: 21 - huszonegy, 22 - huszonkét / huszonkettő, ... Liczebnik 30 to harminc. Dalsze "dziesiątki" tworzy się przez dodanie do nazwy odpowiedniej cyfry końcówki -van/-ven (zgodnie z zasadą harmonii wokalicznej; samogłoski długie się skracają!): 40 - negyven, 50 - ötven, 60 - hatvan, ..., 90 - kilencven Liczebniki typu 33, 45, 71, itp., piszemy już bez zmiany nazwy liczebnika dziesiątek - ale łącznie (harminchárom, negyvenöt, hetvenegy). Liczebnik 100 to száz. Dalsze "setki" tworzy się przez dodanie do nazwy odpowiedniej cyfry końcówki -száz: 200 - kétszáz, 300 - háromszáz, ..., 900 - kilencszáz Liczebnik 1000 to ezer (dalej - kétezer, háromezer,...), 1 000 000 - millió. b) porządkowe, które tworzymy poprzez dodanie końcówki -adik, -edik, -ödik lub -odik zgodnie z zasadami harmonii samogłoskowej. Wyjątkami są: első (pierwszy) második (drugi) c) ułamkowe. Liczebniki ułamkowe tworzy się od liczebników głównych przez dodanie przyrostka ad, -od, -ed lub -öd, stosując zmiany rdzenia zachodzące przy tworzeniu liczebników porządkowych, np.: egy harmad (jedna trzecia). Wyjątek stanowi egy ketted, czyli jedna druga. Két / kettő Liczebnik 2 przyjmuje w języku węgierskim dwie formy: 1. Formy dłuższej kettő używamy najczęściej, gdy występuje samodzielnie: Hány kenyeret kérsz? Kettőt. (Ile chcesz [prosisz] chlebów? - Dwa.) 2. Formy krótszej két używamy, gdy pełni funkcję przydawki (Két kenyeret kérek - Poproszę dwa chleby) oraz w złożeniach (np. kétszer - dwukrotnie, kétfejű - dwugłowy). Jednak ponieważ két jest podobne w brzmieniu do hét (7), w niektórych przypadkach (jak np. przy określaniu sumy pieniędzy lub współrzędnych swojego położenia) lepiej użyć formy kettő. Podobne zasady dotyczą np. liczebnika mindkettő - obydwaj, obydwoje, a także liczebników złożonych (12, 22, 32,...) Taki "dualizm" jest cechą charakterystyczną języków ugryjskich. W języku chantyjskim mamy kat / kătɘn, zaś w mansyjskim - kit / kitiɣ. V Przedimek Przedimek w języku węgierskim jest nieokreślony (egy - dosł. jeden, jak po niemiecku, francusku, hiszpańsku) lub określony (a / az - zależnie od tego, czy wyraz zaczyna się na spółgłoskę, czy samogłoskę). Przedimka nieokreślonego używamy, gdy: chodzi nam o pojedynczą sztukę czegoś, zwłaszcza, gdy wspominamy o tym po raz pierwszy (Kérek egy tollat - Poproszę długopis. NOX ez egy magyar zenecsoport - NOX jest węgierską grupą muzyczną.) wyrażamy, że coś gdzieś jest, nie kładąc nacisku na miejsce (Az asztalon van egy telefon - Na stole jest telefon - analogicznie do hiszp. hay lub ang. there is) - ale gdy nacisk kładziemy na miejsce, użyjemy już przedimka określonego (A telefon az asztalon van - Telefon jest na stole - analogicznie do hiszp. está) Przedimka określonego używamy częściej: gdy określamy "typ" desygnatu, a nie pojedynczą sztukę (Az áruház nyolckor nyit - Dom towarowy otwierają o ósmej - w znaczeniu "domy towarowe" jako instytucja; A harangokat bronzból öntik - Dzwony odlewa się z brązu - "dzwon" jako typ przedmiotów) gdy określamy pojęcia abstrakcyjne (A szépség nem minden - Piękno to nie wszystko; Ilyen az élet - Takie jest życie) gdy określamy materiał lub gatunek, ale nie w połączeniu "coś jest zrobione z czegoś" (A víz nélkülözhetetlen az élethez - Woda jest niezbędna do życia. Szeretem a magyar borokat Lubię węgierskie wina. Ale: Ez a táska bőrből van - Ta torba jest ze skóry; p. też przykład z dzwonami - bronz nie ma przedimka) gdy określamy czynności (Az úszás nagyon egészséges - Pływanie jest bardzo zdrowe) w połączeniu z nazwami gór, rzek, mórz, prowincji: a Duna, a Kárpátok, a Földközi tenger (Morze Śródziemne), az Alföld (Wlk. Niz. Węgierska), a Mazovia (Mazowsze), a Gellerthégy (Góra Gellerta w Budapeszcie) w połączeniu z wieloczłonowymi nazwami państw (az Egyesült Államok - Stany Zjednoczone, a Magyar Köztársaság - Republika Węgierska) w połączeniu z nazwą miasta, dzielnicy, państwa lub kontynentu, gdy nazwa ta jest określona przydawką (a régi Európa - Stara Europa, a kis Svájc - mała Szwajcaria, a szép Roma - piękny Rzym, a veszélyes Bronx - niebezpieczny Bronx); ogólnie jednak miasta, dzielnice, państwa i kontynenty nie mają żadnego przedimka w połączeniu z zaimkiem dzierżawczym i z rzeczownikiem z końcówką dzierżawczą (Ez a kocsi nem az enyém - Ten samochód nie jest mój. A mi irodánk a földszinten van - Nasze biuro jest na parterze) Nie używamy żadnego przedimka w przypadkach wspomnianych wyżej, a także: gdy klasyfikujemy desygnat (np. mówimy o zawodach: A bátyám mérnök - Mój (starszy) brat jest inżynierem. Lub: Ez nem bor - To nie wino. A juh állat - Owca to zwierzę) gdy rzeczownik określa ogólne czynności lub rzeczy (Este mindig tévét nézek - Wieczorem zawsze oglądam telewizję) gdy mówimy o części większej całości (Vízet kérek - Poproszę wody. Fehér lovat vettem a vásáron - Na targu kupiłem białego konia [jednego z wielu]) - w języku polskim często (choć nie zawsze) taki rzeczownik jest w dopełniaczu, w fińskim - w partitivusie w połączeniu z imionami i nazwiskami Prawidłowe użycie przedimka jest dużo ważniejsze w języku węgierskim, niż w niektórych innych, posiadających przedimki (np. angielskim czy romańskich), ponieważ od przedimka stojącego przed dopełnieniem zależy, czy czasownik rządzący tym dopełnieniem wystąpi w koniugacji podmiotowej, czy przedmiotowej. Podobnie jest w jęz. niemieckim, gdzie od przedimka zależy końcówka przydawki. Słownictwo Pochodzenie Podstawowy i najczęściej używany zasób słów w języku węgierskim jest pochodzenia ugrofińskiego, w większości widać podobieństwo do innych języków z tej rodziny. Dotyczy to słów z takich dziedzin życia, jak: części ciała (węg. faj, fiń. pää - głowa; węg. fül, komi pel` - ucho; węg. szem, fiń. silme - oko; węg. száj, fiń., est. suu - usta; węg. kéz, fiń., est. käsi - ręka) życie rodzinne (węg. anya, fiń. emä - matka; węg. ős - starodawny, fiń. isä - ojciec; węg. vő, fiń. vävy - zięć) sprawy życia pośmiertnego i pradawnej religii (węg. lélek, chant. lil - dusza, fiń. löyly - opar) nazwy najdawniej znanych metali (węg. vas - żelazo, fiń. vaski - miedź; węg. ón, mar. wulno cyna) myślistwo i przygotowanie żywności (węg. nyíl, fiń. nuoli - strzała; węg. háló, fiń. kalin sieć; węg. leves, fiń. liemi - zupa; węg. vaj, fin. voi - masło; węg. kő, fiń., est. kivi - kamień; węg. kés, mar. küzö - nóż; węg. méh, fiń. mehiläinen - pszczoła; węg. mell - pierś, fiń. maito mleko; węg. vér, fiń. veri - krew) Ok. 200 lat p.n.e. Węgrzy zamieszkiwali tereny nad Kamą, gdzie kontaktowali się z Protobułgarami. Z kolei ok. VII w. n.e. znaleźli się nad Morzem Azowskim, gdzie mieli kontakt z Chazarami. Wtedy do języka węgierskiego przedostało się dużo słów pochodzenia tureckiego. Głównie dotyczyły one hodowli i uprawy ziemi (bika - byk, kecske - koza, disznó - świnia, tyúk - kura, búza - pszenica, árpa jęczmień, alma - jabłko, szőlő - winogrona, bor - wino), mieszkania (kép - obraz, ól - chlew, sátor namiot), prawa (törvény - ustawa), przesądów (boszorkány - czarownica, sárkány - smok, bűvöl zaczarować), wytwórstwa i zawodów (gyárt - produkować, gyúr - miesić ciasto, ács - cieśla, szűcs kuśnierz). Z tych czasów pochodzi też trochę słów irańskich (tehén - krowa, tej - mleko, híd - most). Po zasiedleniu basenu karpackiego (895 rok) Węgrzy przejęli dużo słów od Słowian. Dotyczą one rolnictwa (szilva - śliwka, bab - fasola, káposzta - kapusta, répa - rzepa, villa - widelec, widły, gereblye - grabie, asztag - stóg, patkó - podkowa, bárány - baran, kacsa - kaczka, galamb - gołąb), urządzenia domu (udvar - dwór, konyha - kuchnia, gerenda - belka, ale też grzęda, ablak - okno, por. obłok, kémény - komin, asztal - stół, polc - półka, kulcs - klucz), jedzenia (ebéd - obiad, uzsonna podwieczorek, por. ros. ужин - kolacja, vácsora - kolacja, por. wieczór, kolbász - kiełbasa, szalonna boczek, por. ros. сало - słonina), ubrania (szoknya - spódnica, por. suknia, csizma - buty z cholewami, por. ciżma), życia rodzinnego (mostoha - macocha, unoka - wnuk), spraw państwowych i kościelnych (király - król, ispán - wysoki urzędnik królewski, por. żupan, tiszt - oficer, por. czcić, pecsét - pieczęć, kereszt - krzyż, pap - ksiądz, por. ros. поп, barát - przyjaciel, ale też brat zakonny, apáca - opat), dni tygodnia (patrz sekcja Pożyczki słowiańskie), narzędzi (kalapács - młotek, por. klepać, abroncs obręcz, vödör - wiadro, cseber - ceber), nazwy narodów (görög - Grek, német - Niemiec, lengyel Polak, od nazwy plemienia Lędzian, szerb, horvát, ukrán). Po przyjęciu chrześcijaństwa do języka węgierskiego przeszło dużo słów z łaciny. Dotyczyły one głównie religii, edukacji oraz organizacji państwa i kościoła (angyal - anioł, ostya - opłatek, por. hostia, templom - świątynia, kościół, iskola - szkoła, tábla - tablica, kréta - kreda, lecke - lekcja, papír - papier, tinta - atrament, por. hiszp. tinta) oraz ziół i przypraw (gyömbér - imbir, por. franc. gingembre, menta - mięta, zsálya - szałwia, por. łac. salvia). Na język węgierski zawsze silny wpływ miał język niemiecki. Wpływ ten nasilił się po objęciu tronu węgierskiego przez Habsburgów w XVI wieku. Jednocześnie ponad połowę kraju zajęli Turkowie, powodując nowy napływ słów tureckich. W wieku XVIII pojawiły się słowa pochodzenia francuskiego i włoskiego, od końca wieku XIX - słowa angielskie. Wśród młodzieży i w żargonach istnieją też słowa pochodzenia cygańskiego (np. csaj - dziewczyna, "panna", duma - bzdury) czy też jidisz (haver - "gościu", srác - chłopak). W poniższej tabeli przedstawiono procentowy udział różnych źródeł pochodzenia słownictwa węgierskiego. Jest to udział liczony słownikowo (nieuwzględniający frekwencji słów). pochodzenie udział procentowy ugrofińskie 21 słowiańskie 20 niemieckie 11 tureckie 9,5 łacińskie i greckie romańskie 6 2,5 irańskie 1 nieznane 30 W tekstach (a więc z uwzględnieniem frekwencji występowania) 80 - 90% słów ma pochodzenie ugrofińskie. Puryzm językowy Węgrzy często tłumaczą dosłownie na węgierski słowa pochodzące z angielskiego, greki czy też łaciny, w innych językach istniejące praktycznie bez zmian - lub też znajdują własne określenia dla takich pojęć. Jest to jedną z przyczyn, dla której węgierski sprawia trudność osobom uczącym się go. történik - zdarza się ⇒ történelem - historia számít - liczy, gép - maszyna ⇒ számítógép - komputer vegyes - mieszany, tan - nauka ⇒ vegytan - chemia (choć często używa się też słowa kémia) Föld - Ziemia, rajz - rysuje ⇒ földrajz - geografia ír - pisze ⇒ írodalom - literatura; helyes - właściwy ⇒ helyesírás - ortografia ügy - sprawa, véd - broni ⇒ ügyvéd - adwokat; vivő - noszący (visz - nosi) ⇒ ügyvivő - charge d'affaires szállás - kwatera ⇒ szálloda - hotel mér - mierzy ⇒ mérnök - inżynier riaszt - straszy ⇒ riasztó - alarm igazgat - zarządzać ⇒ igazgató - dyrektor követ - idzie za kimś; wysłannik, poseł; nagy - duży ⇒ nagykövet - ambasador, nagykövetség ambasada más, másik - inny ⇒ (le)másol - kopiuje kerék - koło, pár - para ⇒ kerékpár - rower (choć mówi się też bicikli) rend - porządek, őr - strażnik ⇒ rendőr - policjant, rendőrség - policja Bogactwo czasowników Węgrzy mają dużą inwencję w tworzeniu czasowników od niemalże dowolnych wyrazów. Bardzo to upraszcza porozumiewanie się, ale może też wprawić w zdumienie obcokrajowca. Takie czasowniki są najczęściej ikowe. sör - piwo ⇒ sörözik - pije piwo bor - wino ⇒ borozik - pije wino pálinka - wódka ⇒ palinkázik - pije wódkę (tu trzeba uważać - gdy powiemy iszik palinkát, może to zostać zrozumiane jako pije wódkę nałogowo) gomba - grzyb ⇒ gombázik - zbiera grzyby kerékpár - rower ⇒ kerékpározik - jeździ na rowerze foci - futbol (również labdarúgás - dosł. kopanie piłki) ⇒ focizik - gra w piłkę Do kategorii slangu należy zaliczyć np.: csaj - panienka ⇒ (be)csajozik - "idzie na dziewczyny" i analogicznie: pasi - facet ⇒ (be)pasizik ⇒ podrywa facetów banda - banda ⇒ bandázik - włóczy się z kimś Istnieje również czasownik békávézik. Pochodzi on od skrótu BKV - Budapesti Közlékedési Vallalát (Budapeszteńskie Przedsiębiorstwo Komunikacyjne) i oznacza głównie korzystać z komunikacji miejskiej Budapesztu. Ale od niedawna oznacza też podkradać publiczne pieniądze, co ma związek z ujawnionymi aferami finansowymi w BKV. Pożyczki słowiańskie wyraz węgierski polski odpowiednik mezsgye miedza kasza kosa széna siano konkoly kąkol dorong drąg galamb gołąb munka praca (męka) szerda środa csütörtök czwartek péntek piątek szomszéd sąsiad káposzta kapusta barázda bruzda szalma słoma len len gereblye grabie cseresznye czereśnia szilva śliwka málna malina galagonya głóg jávor jawor bárány baran kacsa kaczka medve niedźwiedź vidra wydra giliszta glista bolha pchła rák rak csónak czółno patak potok mocsár moczary udvar podwórze konyha kuchnia pince piwnica gerenda belka (grzęda) asztal stół polc półka kulcs klucz ebéd obiad vacsora kolacja (wieczerza) tészta ciasto kalács kołacz pecsenye pieczeń kolbász kiełbasa szalonna słonina szoknya spódnica család rodzina cseléd czeladź déd (pra)dziad unoka wnuk bodnár bednarz takács tkacz kovács kowal kalapács młotek (klepacz) borotva brzytwa korong krąg abroncs obręcz vödör wiadro király król vajda wojewoda ispán żupan paraszt chłop (prosty) pénz pieniądz pecsét pieczęć karácsony święta Bożego Narodzenia (przekraczać) német niemiecki lengyel polski szabad wolny, swobodny bolond błazen (błąd) tompa tępy pisztráng pstrąg drága drogi utca ulica macska kot(ka) (mačka po chorwacku, serbsku, słoweńsku i słowacku) szekerce siekiera Dialekty języka Wyróżnia się osiem głównych dialektów języka węgierskiego [8] (patrz mapa): 1. Zachodni (nyugati): występowanie trzech samogłosek e - dwie opisane w sekcji "Fonetyka" i trzecia wymawiana pośrednio (ë), jak w polskim słowie miejsca: np. lehet (może być) ⇒ lëhet, legy (mucha) ⇒ lëgy (ale legy = bądź jest wymawiane normalnie!) wymowa długich ú, ű, í jako krótkich (út ⇒ ut - droga, víz ⇒ viz - woda) wymowa najkrótszego e jak słabego ö: betű ⇒ bötű - litera, felmegy ⇒ fölmëgy - wchodzi (drugie e jest wymawiane jak w polskim słowie miejsca) wypadanie l zamykającej sylabę z jednoczesnym ściśnięciem samogłoski: szalma ⇒ szóma słoma, hallgat ⇒ hāgat - słuchać, milczeć (z długim a, ale wymawianym jak po polsku, a nie jak np. w węg. słowie áll) wymowa ly jak l: folyik ⇒ folik - płynie dźwięk j zmienia się po spółgłosce w gy lub ty: borjú ⇒ borgyú - cielę, apja ⇒ aptya - jego/jej ojciec 2. Zadunajski (dunántúli): Cechy dialektu zachodniego, a dodatkowo samogłoska a występująca po sylabie z długim á jest wymawiana ciaśniej niż literackie węgierskie a: lába ⇒ lábâ - noga (â wymawia się jak polskie o - ciaśniej niż węgierskie a), vágja ⇒ vággyâ - tnie (kon. przedm.; oprócz â mamy zmianę j po spółgłosce w gy) 3. Południowy (déli): Cechy dialektu zachodniego, ale silniejsza wymowa najkrótszego e jak słabego ö. W tej gwarze np. megette (zjadł, kon. przedm.) brzmi jak mögötte (za nim) 4. Cisański (tiszai, alföldi): zamiast długich ó, ő oraz krótkich zbitek ol, öl, występują zacieśniające się dyftongi: bók ⇒ bouk - pokłon, volt ⇒ vaut - był, zöld ⇒ zöüd - zielony długie é wymawia się czasem jak í (pénz ⇒ pínz - pieniądze, kék ⇒ kík ⇒ niebieski), a czasem zastępuje się zacieśniającym dyftongiem (kéz ⇒ kéiz - ręka) wymowa ly i l przed samogłoskami jak j: lány ⇒ jány, lyuk ⇒ juk ⇒ dziura 5. Palóc: ly przed samogłoskami wymawiane jest bardziej jak lj, niż j (golyó ⇒ goˡjo - kula, pocisk, folyik ⇒ foˡjik - płynie); podobnie wymawia się l ciaśniejsza wymowa a i á: szamár ⇒ szâmār - osioł (â jak polskie o, ā jak polskie a, ale dłużej), lány ⇒ ˡjāny - dziewczyna (wymowa l - j. w.) zmiękczanie n, d, t: von ⇒ vony - ciągnie, dinnye ⇒ gyinnyë - dynia, tükör ⇒ tyükör - lustro rozróżnianie e, ë, é 6. Północno-wschodni (északkeleti): Cechy podobne jak w dialekcie cisańskim, ale długie é zmienia się w dyftong otwierający ië: kék ⇒ kiëk 7. Środkowo-siedmiogrodzki (mezőségi) (już poza granicami obecnych Węgier): Cechy podobne jak w dialekcie cisańskim, poza tym: o wymawiane jak a: bor ⇒ bar - wino, gondol ⇒ gandal - myśli szerzej wymawiane ö, zwłaszcza akcentowane - trochę jak öe (ze słyszalnym e): ökör ⇒ öeköer - wół, ölel ⇒ öelel - przytula nieakcentowane ö często wymawiane jako e: tükör ⇒ tűker - lustro, ökrök ⇒ 'öekrek - woły 8. Szeklerski: Występuje we wsch. Siedmiogrodzie, najbardziej niejednorodny ze wszystkich węgierskich dialektów. Sami Szeklerzy uważają się za Węgrów, ale ich pochodzenie nie jest ustalone. Według badaczy rzeczywiście mogą być oni węgierskiego pochodzenia, ale mogą też pochodzić od Awarów lub Hunów i mogli zamieszkiwać Siedmiogród jeszcze przed zasiedleniem basenu karpackiego przez Węgrów. Cechy dialektu szeklerskiego: ścieśnienie samogłosek w jednych przypadkach: minket ⇒ münket - nas (biernik), titeket ⇒ tütököt - was (biernik), kis ⇒ küs - mały, énekel ⇒ éneköl - śpiewać otwarcie samogłosek w innych przypadkach: fül ⇒ fil - ucho, ünnep ⇒ innep - święto wymowa ly jako j, ale nie zawsze liczne słowa, nie używane przez pozostałych Węgrów Na mapie widać jeszcze dialekt Czangów (nr 9). Czangowie to lud o podobnie nieznanym pochodzeniu, jak Szeklerzy. Mieszkają w rumuńskiej części Mołdawii. Wyznają katolicyzm, w odróżnieniu od prawosławnych Rumunów. Węgrzy uważają ich język za dialekt węgierskiego (zbliżony bardzo do średniowiecznej odmiany języka), ale jest on na tyle różny od współczesnego literackiego języka węgierskiego, że Węgrzy i Czangowie się nie rozumieją. Rozmówki Nazywam się XY. – XY vagyok. Dzień dobry! – (rano:) Jó reggelt! (w ciągu dnia:) Jó napot! Dobry wieczór! – Jó estét! Dobranoc! – Jó éjszakát! Dziękuję (bardzo)! – Köszönöm (szépen)! Proszę! – Kérem! Szívesen! Tak. – Igen. Nie. – Nem. (Nie) rozumiem. – (Nem) értem. Przepraszam! – Elnézést! Na zdrowie! – Egészségedre! Varia Określenie koloru czerwonego Język węgierski ma dwa słowa na określenie koloru czerwonego: piros i vörös. vörös piros znaczenie żywoczerwony dosłowne ciemnoczerwony dla opisu przedmiotów nieożywionych znaczenie bądź sztucznych, dla oddania obojętnego przenośne lub przychylnego nastawienia dla opisu przedmiotów ożywionych lub naturalnych (przedmiotów biologicznych, przyrodniczych, fizycznych, astronomicznych), dla oddania silnego zaangażowania emocjonalnego lub powagi czerwony znak, czerwona kredka, czerwona farba, czerwony dzień (w kalendarzu), czerwone policzki, czerwone przykłady usta, czerwone kwiaty, czerwone jabłko, użycia kier, czerwony samochód, czerwone światło (jako zakaz), czerwień na fladze, czerwona papryka, czerwony pieprz komunizm, socjalizm, Armia Czerwona, czerwone wino, czerwony dywan (dla gości), miłość, Czerwony Krzyż, Morze Czerwone, czerwień (kolor światło w widmie), czerwone ciałka krwi, czerwona kapusta, czerwone niebo (przy zachodzie słońca) Związki pokrewieństwa W węgierszczyźnie istnieją pojęcia uwzględniające wiek rodzeństwa: öcs (młodszy brat), báty (starszy brat), húg (młodsza siostra), nővér (starsza siostra). Istnieje też słowo testvér oznaczające pojedynczego członka rodzeństwa (brata albo siostrę) bez rozróżnienia ze względu na płeć - poprzez dodanie fiú (chłopak) lub lány (dziewczyna) można utowrzyć słowo oznaczające brata (fiútestvér) lub siostrę (lánytestvér) bez określania ich wieku względem mówiącego. Przodków i potomków można nazywać do piątego pokolenia: nagy- (dziadkowie), np. nagyszülők (dziadkowie - nagy (duży)), déd- (pra-), np. dédapa (pradziadek), ük- (prapra-), np. ükunoka (wnuk wnuka), szép- (praprapra-), np. szépanya (babka prababci/pradziadka). Literatura Istvan Varsányi Magyar-lengyel és lengyel-magyar szótár, Terra, Budapest, 1988 Istvan Kenesei (red.) A nyelv és a nyelvek, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004 György. Nanofvszky (red.) Nyelvrokonaink, Teleki Laszló Alapítvány, Budapest, 2000 Hungarolingua - Magyar nyelvkönyv, t. 1-3, Debreceni Nyári Egyetem, Debrecen 1996-2001. Przypisy 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Gy. Nanofvszky (red.) Nyelvrokonaink, Teleki Laszló Alapítvány, Budapest, 2000, s. 268 Gy. Nanofvszky, s. 279 i 284 Gy. Nanofvszky, s. 193, 194, 272, 273 István Kenesei (red.) A nyelv és a nyelvek, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, s. 77 Népszótár Békávézik - Szlengblog Hírszerző - Belföld - Végkielégítések: káoszba fullad a BKV botránysorozata Gy. Nanofvszky, s. 274, 275 Kristó Gyula A székelyek eredete, Budapest, 2005 Magyar nyelv http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelv A magyar nyelv elterjedése A magyar nyelv a hivatalosan, a Magyar Tudományos Akadémia által is elfogadottnak tekintett nyelvtudományi elmélet szerint az uráli nyelvcsalád tagja, a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike. A legnagyobb finnugor nyelv. Legközelebbi rokonai a manysi és a hanti nyelv, majd utánuk az udmurt és a komi nyelv. Vannak olyan vélemények, melyek szerint a csángó önálló nyelv, így ez volna a magyar legközelebbi rokonnyelve.[1] A finnugor nyelvcsalád létét többen vitatják (alternatív vélemények a magyar nyelv rokonságáról), s ezt a legkülönfélébb elméletekkel és tudományos kutatásokkal próbálják alátámasztani. Ezek a legkülönbözőbb módokon állnak szemben a hivatalos állásponttal, kezdve annak finomításával, miszerint a magyar nyelv az ugor-nyelvek önálló ága a finnugor ág mellett – ilyenformán nem finnugor nyelv –, egészen az olyan elméletekig, amelyek magát az ugor és uráli rokonságot tagadják. A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül főleg a Kárpát-medence többi országában beszélik: Románia (főként Erdély), Szlovákia, Szerbia (a Vajdaság), Ukrajna (Kárpátalja), Horvátország, Szlovénia és Ausztria területén. A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve 1844 óta, amikor is a latin nyelvet váltotta fel. [2] Az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Ezenkívül a magyar az egyik hivatalos nyelv a Vajdaságban, valamint Szlovénia három községében (Dobronak, Őrihodos és Lendva). A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 62. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint. Európában a 14. legbeszéltebb nyelv.[3] A magyar nyelv agglutináló, azaz ragozó nyelv. A magyar írásrendszer a latin ábécé bővített változata. Beszélők száma A magyar nyelv beszélőinek száma becslések szerint 16 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 15 millióan élnak a Kárpát-medence területén: 10 millióan Magyarországon, 2,5 millióan Romániában, 1 millióan Szlovákiában, 700 ezren a volt Jugoszlávia területén, 250 ezren Kárpátalján, 50 ezren Ausztriában [4]. A magyar anyanyelvű személyek száma a világon becslések szerint 15 millió lehet. Az Európai Unióban 13,5 millió magyar anyanyelvű ember él. A többi európai országban 500 ezer, Európán kívül kb. 1 millió a magyar anyanyelvűek száma ], akik közül azonban otthonában már nem mindenki használja a magyar nyelvet. További 1 millióan beszélik a magyart második nyelvként, elsősorban a Kárpát-medence országaiban. A magyarul beszélő magyarok száma Magyarországon 1970-ben 10,3 millió, 1980-ban 10,64 millió; országhatáron kívül 1970-ben 5,9 millió, 1980-ban 6,07 millió; a világon 1970-ben 16,2 millió, 1980ban 16,71 millió volt.[5] Besorolás A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozik. Az ugor és a finnpermi nyelvek közti hasonlóságot már 1717-ben felfedezték, de a magyar pontos besorolása még a 18. és 19. században is vitákra adott okot, lényegében politikai okokból: a finnugor származás híveinél az ős-európaiaság, az altaji eredet támogatóinál pedig a nagy keleti kultúrnépekkel való rokonság volt befolyásoló tényező. Ma az uráli nyelvcsalád a világ egyik legjobban feltérképezett és alátámasztott nyelvcsaládjának számít, az indoeurópai és az ausztronéz mellett. A nyelvtani rendszer hasonlóságain kívül számos rendszeres hangmegfelelés fedezhető fel a magyar és a többi ugor nyelv között az alapszókincsben. Például, a magyar /a:/ a hanti /o/-nak felel meg bizonyos helyzetekben; a magyar /h/ a hanti /x/-nak; és a szóvégi magyar /z/ a szóvégi hanti /t/-nek. Ezeket több példa is alátámasztja, mint a ház – xot és a száz – sot párok. Az ugor és finn-permi nyelvek közti távolság jelentősen nagyobb, de a megfelelések szintén szabályszerűek. A magyar nyelv eredetével kapcsolatban léteznek más alternatív elképzelések is, ezeket azonban a nyelvészet nem tekinti tudományosan megalapozott elméleteknek (lásd: áltudományos nyelvösszehasonlítás). Nyelvtörténet Ősmagyar kor A finnugrisztika kutatásai szerint a magyar nyelv legközelebbi rokonaitól mintegy 3000 éve válhatott el, így a nyelv története az i. e. 11-10. század tájékán kezdődött. Az i. e. 1-i. sz. 1. évezredet felölelő korszak az ősmagyar kor. A magyarok – a feltételezések szerint – fokozatosan megváltoztatták életmódjukat, letelepedett vadászokból nomád állattenyésztők lettek, talán a hasonló életmódot folytató iráni népekkel való kapcsolatteremtés nyomán. Legfontosabb állataikat a juh és a szarvasmarha képezhette. Írásos emlékek e kezdeti korból nem maradtak fent, de a kutatások megállapítottak néhány egykorú kölcsönszót, mint a szó (a török nyelvekből) vagy a daru (a rokon permi nyelvekből). Feltehetően szintén permi eredetű a főnévi igenév -ni képzője. A török nyelvek később – leginkább az 5. és 9. század között – jelentős hatást gyakoroltak a nyelv szókincsére: számos szó, amely a mezőgazdasággal, az államigazgatással és a családdal kapcsolatos, ezen nyelvekből ered, viszont a lexikai kölcsönzésekkel élesen szembeállítható az, hogy a nyelv szórendjére és nyelvtanára az idegen nyelvek hatást alig gyakoroltak. Ómagyar kor A magyarság Kárpát-medencébe költözése 895 körül fejeződött be. Ezzel a magyar nyelv életében kezdetét vette az ómagyar kor. A magyarság kapcsolatba került a szlávokkal, ami számos szláv szó átvételével járt együtt, például a tégla, a mák vagy a karácsony. A hatás kölcsönös volt: magyar eredetű szó a horvát čizma, illetve a szerb ašov. A nyelv első emlékei (leginkább személy- és helynevek) a 10. századból származnak. Vékony Gábor szerint a honfoglaló törzsek között már korábban is ismert lehetett az írás fogalma, amit szerinte alátámaszt a betű és írás szó etimológiája, illetve a székely-magyar rovásírás és a kárpát-medencei rovásírás léte.[6] Az 1000-ben létrejövő Magyar Királyságban a középkori szokásoknak megfelelően jelentős szerepet játszott a latin nyelv; a magyar nyelvre is hatást gyakorolt, főként a kereszténység és az oktatás szókincse kapcsán. A magyar nyelv legkorábbi, máig fennmaradt szövege a Halotti beszéd, amely az 1190-es években született. Az irodalomtörténészek azonban feltételezik, hogy magyar nyelvű irodalom már korábban is létezhetett. A magyar költészet legkorábbi példája az 1300 körüli Ómagyar Mária-siralom. Irodalmunk ezeknél jelentősebb alkotásai a 14. századból és az azt követő időkből maradtak ránk, az első magyar nyelvű bibliafordítás, a Huszita Biblia pedig az 1430-as évekből. A korszak nyelvi változásai közül kiemelendő, hogy a diftongusok fokozatosan kivesztek a nyelv legnagyobb területén, és számos névutó átalakult toldalékká, mint a reá (1055: utu reá, később: útra.) A tő végi magánhangzók lekopása és a magánhangzó-harmónia megjelenése is ekkorra tehető. Kiterjedtebb volt az igeidők rendszere, különösen sok segédige volt használatos. Középmagyar kor A humanizmus és a reformáció az anyanyelvűségre való törekvéssel sokat segített a magyar nyelv egységesítésében. A török hódoltság idején nagyon sok jövevényszavunk keletkezett. A könyvnyomtatás s az iskolarendszerek kialakulása is erősen hozzájárult a nyelv fejlődéséhez. A debreceni könyvtárba a külföldről, tanulmányaikat befejezett diákok hoztak könyveket. Az első teljesen magyar nyelvű könyv 1533-ban jelent meg Krakkóban Komjáti Benedektől, címe Az zenth Paal leueley magyar nyeluen. A 17. századra a magyar már meglehetősen hasonlított a mai formájára, de még hiányzott az irodalmi nyelv, így minden író a saját nyelvjárását használta műveiben. Létezett és továbbra is fennmaradt az elbeszélő múlt idő (beszéle), de ennek szerepe egyre kevésbé lett megkülönböztethető az egyszerű múlt időétől (beszélt), a 19. századra már csupán a választékosság kedvéért használták. Újmagyar kor A 18. században a magyar felvilágosodás kényszerült felismerni, hogy az anyanyelv alkalmatlan a tudományos értekezések latinizmusmentes előadására, és a szókincs sem elég választékos a megnövekedett irodalmi igények kielégítésére. Ennek következtében írók egy csoportja, köztük kiemelkedően Kazinczy Ferenc elkezdte a magyar szóanyag kibővítését, megújítását. Néhány szót lerövidítettek (győzedelem > győzelem), számos nyelvjárási szót elterjesztettek az egész nyelvterületen (például cselleng), kihalt szavakat feltámasztottak (például dísz), és természetesen sok szót a képzők segítségével hoztak létre. Néhány kevésbé gyakran használt eljárás is ismert. Ezt a mozgalmat nevezzük a nyelvújításnak, amely több mint tízezer szóval gyarapította a szókincset, s még világviszonylatban is kiemelkedően sikeres nyelvpolitikának tekinthető. A magyar nyelv 1836 óta Magyarország hivatalos nyelve a latin nyelv helyét átvéve. [7][8] A 19. és 20. század a nyelv még további egységesülését hozta magával, és nyelvjárások közti, eredetileg sem túl jelentős különbségek tovább csökkentek. Írás A magyart jelenleg a latin ábécé magyar változatával írják. Helyesírásában a legfontosabb elvként érvényesül a fonetikus írásmód, vagyis a leírt szövegből különösebb előismeretek nélkül is könnyen kikövetkeztethető a kiejtés. A latin ábécé betűi mellett helyesírásunk több ékezettel kiegészített írásjegyet használ a magánhangzók jelölésére. A mássalhangzók egy részét kétjegyű betűkkel jelöli. A palatalizáció jele általában a palatalizálatlan mássalhangzó betűje mellé helyezett <y>. Ennek megfelelően viselkedik az /ɲ/ <ny> jele, valamint a /c/ <ty>-je. Helyesírása egyik érdekessége, hogy a legtöbb európai nyelvvel szemben az /ʃ/ jele az <s>, és az /s/-é az <sz>. Minden kétjegyű betűt egy betűnek tekintünk, és így elválasztás során elválaszthatatlanok. Egyetlen háromjegyű betű létezik, ez a <dzs>. Hagyományból használatos az <ly>, ami a mára a nyelvterület legnagyobb részén kiveszett /ʎ/-t jelölte; mai fonetikai értéke /j/. Ha a mássalhangzó a beszédben megnyúlik, kétjegyű betűjele az írásban háromjegyűvé válik: asszony. Összetett szavaknál ezzel szemben az esetleg egymás mellé kerülő két azonos többjegyű betűt nem vonjuk össze: jegygyűrű. Ábécé A kiterjesztett, teljes magyar ábécé a következő: a á b c cs d dz dzs e é f g gy h i í j k l ly m n ny o ó ö ő p q r s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs A Á B C Cs D Dz Dzs E É F G Gy H I Í J K L Ly M N Ny O Ó Ö Ő P Q R S Sz T Ty U Ú Ü Ű V W X Y Z Zs Nyelvjárások A magyar nyelvjárási különbségek főképpen a hangállományban jelennek meg, kisebb mértékben a szókincsben, és még kevésbé a nyelvtanban. Az elsőre jellemző példa a déli nyelvjárás erőteljes özése, például szöm (szem); a másodikra az, hogy bizonyos vidékeken a zsír kiolvasztásakor fennmaradó szalonna neve a töpörtyű (tepertő), máshol csörge, pörc, pörke. A nyelvtan terén található eltérések igen marginálisak – példaként szolgálhat az, hogy a kicsinyítőképzők használata tájanként eltérhet: ruhika (Sárköz), kendőcse (Tolna megye), kicsinkó (Erdély). A nyugati nyelvjárás Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, részben Veszprém megye területén használatos (a Szigetköz kivételével). Kisebb egységei a Rábaköz, Felsőőrvidék, Őrség, Göcsej és Hetés nyelvváltozatai. Különbséget tesz a zárt ë és a nyílt e között, de az utóbbi a máshol szokásosnál még nyíltabb. A hosszú ú, ű csekély megterhelésű. A nyelvjárás enyhén ö-ző, a söpör, vödör alakok használatosak a keleten megszokott seper, veder alakokkal szemben. A köznyelvi ó, ő, é helyén nyitódó típusú kettőshangzók vannak jelen: vuot, juoszág, üdüő, kiët, kiëz. Gyakori az n palatalizálódása: csinyál, szappany. Az á utáni szótag a hangja helyett o van: szároz, házos. Rendszeresen előfordul a hiátus e nyelvjárásban: koacs (kovács). Több határozórag nem illeszkedik, Göcsejben előfordul a tővéghangzók elhagyása. A dunántúli nyelvjárás a nyugati nyelvjárásterület és a Duna észak-déli vonala között helyezkedik el. Nyelvjárási jelenségeinek nagy része azonos a nyugatiéival. A legfőbb eltérés az, hogy itt hiányoznak a diftongusok. Északnyugati és déli része l-ező (foló, góló), a keleti része j-ző (fojó, gója). A határozott névelő a Mátyusföldön és a Csallóközben ritkább, mint a Dunántúlon. A Szigetközben és a Dunától északra a névelő egyalakú: a ablak. A déli nyelvjáráshoz tartozik a Dunántúl Marcali-Kaposvár-Szekszárd vonalától délre eső része, illetve a Duna–Tisza köze sávosan. A terület nyelvjárása meglehetősen sokszínű, csak az ö-zés közös vonás benne. Az ë-zés főleg a dunántúli és nyugati területeken van jelen. Somogyban és az Ormánságban záródó kettőshangzókat találunk: ou, öü, ëi; másutt helyettük ó, ő, é van. Szlavóniában illabiális ă-t használnak. A tiszai nyelvjárás a Duna-Tisza közén az előbbi nyelvjárással sávosan váltakozva, a Tisza, a Körösök, a Berettyó vidékén, Szolnok közelében, illetve Hajdú-Bihar és Békés megye délnyugati részén használatos. Jellemző vonása az ë-zés és az í-zés. Különbséget tesz az ë és e fonémák között: embër. Az l, r, j nyújtó hatású zárt szótagban: óldal, gőrbe. A köznyelvi ó, ö, é helyén nagyobb, keleti felében záródó típusú kettőshangzók vannak: jou, vout, őüriz, kéiz. Az északnyugati vagy palóc nyelvjárás a Budapest-Cegléd-Szolnok vonaltól északra van használatban, keleten a Tisza alkotja határát. A vidék középső része a jellegzetes palóc nyelvterület, a többi vidékén fokozatosan a környező nyelvjárások hatásai érvényesülnek. Jellemzője a nagyfokú illabialitás – ennek következménye, hogy az i, ë, ă hangok megterhelése nagy. Elszórtan előfordulnak diftongusok is, ezek: uo, üö, ië; ou, üö, ëi. Leginkább a középső vidéken és Nyitra környékén még használatos az <ly> betű eredeti hangértéke, az /ʎ/: folyó, hely. Sokfelé jellemző a t, d, l, n hangok palatalizációja i, ü előtt. Az asszimiláció nagyon erős: erre példa, hogy a mëg- igekötő g-je hasonul az ige első mássalhangzójához: mëttölt, mëffog. Az északkeleti nyelvjárás területéhez tartozik Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye nagy része, illetve a szomszédos országokban északra és északkeletre hozzájuk csatlakozó vidékek zöme. Az egész terület jellemző sajátsága az e-zés, az ë hang nem létezik. Nagy részén előfordulnak a kettőshangzók: kéiz, kőü. A nyelvjárás erősen illabiális: sēr, seper, csepp. A jzés a köznyelvinél is erősebb fokú. A felszólító mód az udvarias beszédben mindig ikes ragozású: üjjík le!' A mezőségi nyelvjárást az erdélyi magyarság beszéli a székelyek kivételével, fő területe Kolozsvár, Kalotaszeg, Torda, Dés vidéke és a Maros mente. Legfőbb vonása a nyílt magánhangzós jellege. Máshol ismeretlen az itt használt /œ/ hang (alsó nyelvállású ö), például tœrœkbúza, gœdœr. Egyes vidékeken használják a -ni, -nul családragot: Bélánul (=Béláékhoz.) Előfordul még az elbeszélő múlt idő (beszéle) is. A székely nyelvjárás a Székelyföld vidékén használatos. Ë-ző, ö-ző és e-ző, egyes részeken nyitódó és záródó diftongusok is vannak. Az l, r, j nyújtó hatása érvényesül. Általánosak a tehen, kerek, kötel, eger jellegű névszótövek. Bizonyos vidékeken a -val, -vel rag nem hasonul: kézvel, lábval. Az ikes igék ragozása megőrződött, az igeidők gazdagsága jellemző: írá, ír vala, írt vala stb. A székelyek nyelvéhez hasonló, de még ősibb a csángó nyelvjárás, amellyel kapcsolatban kiemelendő az ún. sziszegés: az elöl és hátrább képzett sziszegő hangok és az affrikáták egy közbülső hangban olvadnak össze. Mind a székelyek, mind a csángók számos tájszót használnak. Szókincs A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű[9], az összes toldalékos szóalakot is beleszámítva azonban 80-90%-os arányt kapunk. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz, angol, és török eredetű szó található nyelvünkben. A magyar nyelv hatása más nyelvekre Nagyobb számú magyar jövevényszó a következő nyelvekben található: horvát nyelv, a német nyelv dunai sváb nyelvjárása, a roma nyelv kárpáti cigány és oláhcigány nyelvjárásai, román nyelv, ruszin nyelv, a szerb nyelv egyes nyelvjárásai, szlovák nyelv. Hangtan Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor nyelvekre és a szlovák nyelvre hasonlít), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokról – zöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik Időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben például a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált, vagyis „elnyelt” magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar a hang (mely a svédben és a perzsában is megvan) nehézséget okozhat a nyelvtanulóknak. Nyelvtan Az agglutináló (ragozó) jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a finnugor nyelvekhez, perzsa nyelvhez, baszk nyelvhez, az ókori sumerhez és a török nyelvhez hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, a gazdag esetrendszer és az irányhármasság (honnan? hol? hová?) a helyhatározók használatában. Kevés az igeidő (a mondá, mondja vala, mondta vala, mondtam légyen alakok gyakorlatilag kihaltak, a Székelyföldön viszont ma is aktívan használják a mondta volt formát), és hiányzik az indoeurópai nyelvekre jellemző birtoklást kifejező ige („én birtoklok valamit” helyett „nekem van valamim” a török nyelvekhez, vagy a finnhez hasonlóan). A magyar nyelv megkülönbözteti a határozatlan („alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., amely egyébként a portugálban és a török nyelvekben is megtalálható). A magyar az indoeurópai nyelveknél sokkal ritkábban használja a határozatlan névelőt (egy). A páros szerveket (például kéz, láb, szem, fül) és a több birtokos egy-egy birtokát is egyes számban mondja (például élik az életüket, nem pedig *életeiket; Kérjük kedves vendégeinket: foglalják el a helyüket, kapcsolják ki mobiltelefonjukat). Páros szervek egyikére pedig a fél szó utal. Ennek oka, hogy az eredetileg a finnugor nyelvekben is meglévő kettes szám (dualis) az indoeurópai nyelvektől eltérően nem a többes, hanem az egyes számba olvadt be. A személyragok áttekintése A nyelvben a személyes névmások, birtokos személyragok és igék toldalékai általában egyformák. (Az alábbi példában a személyes névmások tárgyesete is adott, noha annak ragozása kevésbé szabályos.) Főnév lakásom látok látom -m kötőhangokkal: -o/(-a)/-e/-ö vagy -a/-e te téged nálad alattad lakásod látsz látod -d kötőhangokkal: -o/(-a)/-e/-ö vagy -a/-e ő őt nála alatta lakása lát látja -a/-e mi minket nálunk alattunk lakásunk látunk látjuk ti titeket nálatok alattatok lakásotok láttok ők őket náluk alattuk lakásuk + személyrag alattam + személyrag engem nálam Tárgyeset én Alanyeset Határozott, jelen idő Ige Határozatlan, jelen idő Eset/posztpozíció töve + birtokos személyrag Névmás Tipikus elem -nk kötőhangokkal: -u/-ü látjátok -tok/-tek/-tök látnak látják -k Magánhangzó-harmónia a toldalékokban] A magánhangzó-harmónia a toldalékokban is megjelenik. Bizonyos toldalékok nem csak nyelvállás, hanem ajakműködés szerint is igazodnak a szótőhöz. A toldalékok által kötőhangként használt magánhangzók párokba rendezhetők: Hátsó nyelvállású Elülső nyelvállású változat o e/ö a e á é u ü ú ű ó ő Amint az látható, a párok/hármasok tagjai megegyeznek magasságban és hosszúságban, de különböznek nyelvállásban. (A kivétel az „á/é” pár, ahol az á is hátsó állású.) Mondattan Egy alapvető magyar mondatban az alany az első, az ige a második és végül a tárgy az utolsó elem. Az alany megjelölése nem feltétlenül szükséges. Mindemellett, a szórend nem csupán az eddig ismertetett lehet, ugyanis azt elsősorban nem szintaktikai szabályok, hanem pragmatikus – vagyis okfejtő – tényezők határozzák meg. A kihangsúlyozni kívánt információ – a fókusz – rögtön a ragozott ige elé helyezendő. Ha maga az ige a fókusz, akkor az a mondat elejére kerül. Egy mondat általában négy darabból áll: a topikból (témából), a fókuszból, az igéből és egyéb bővítményekből. A topik és a bővítmény bármennyi szókapcsolatot tartalmazhat, míg a fókusz csupán egyet. Így, egy magyar mondat (János elvitt tegnap két könyvet Péternek) a következő jelentésárnyalatokat kaphatja, ha az igén kívül négy szókapcsolatból áll („János”, „Péter”, „két könyv” és „tegnap”): Topik(ok) János tegnap János tegnap Fókusz Ige Bővítmények Különleges jelentés ∅ elvitt két könyvet Péternek. A kifejezett cselekvés sikeres volt, nincs külön kihangsúlyozott jelentés. két könyvet vitt el Péternek. Annak a kihangsúlyozása, hogy János két könyvet, nem pedig többet vagy kevesebbet vitt el Péternek. két könyvet Péternek. Tegnap volt az a nap, amikor János elvitte a könyveket Péternek. (A hallgatóság már ismeri a két könyv elvitelének tényét, csak az időpontot nem.) János ∅ tegnap vitt el ∅ ∅ János vitt el tegnap két könyvet Péternek. Nem más, mint János vitte el a két könyvet Péternek. ∅ ∅ Péternek vitt el tegnap János két könyvet. Péter volt az, akinek János elvitt két könyvet. tegnap Péternek vitt el két könyvet. A hallgató ismeri, hogy János elvitt két könyvet valakinek; a kihangsúlyozott rész az, hogy Péter kapta meg őket, nem pedig valaki más. Elvitt János tegnap két könyvet Péternek. A cselekvés sikeresen befejeződött, a könyvek már Péternél vannak. elvitt János Péternek. Két könyvet tényleg elvitt János tegnap Péternek, de lehet, hogy azonkívül mást is, illetve az is lehetséges, hogy nem a könyvek voltak köztük a legfontosabbak. vitt el János tegnap Péternek. János csupán két könyvet vitt el tegnap Péternek, semmi mást nem. János ∅ ∅ Két könyvet tegnap ∅ ∅ ∅ ∅ Két könyvet A topik tehát a beszélő által már ismertnek vélt információ-darabot tartalmazza, bevezetést nyújt az állítmánynak. A fókusz felhívja a figyelmet az eset valamely részének vagy feltételezett, vagy ismeretlen nemére, továbbá kizárja az állítás érvényességét az összes többi kapcsolatba hozható személyre vonatkozóan. Ha létezik fókusz, az igekötő az ige utánra helyeződik át (vitt el az elvitt helyett) Ha az igéhez nem társul igekötő, a jelentés kétértelművé válhat írásban, mivel az igét megelőző szókapcsolat egyformán lehet topik vagy fókusz is. Például, az „Éva szereti a virágokat” mondatban Éva egyaránt lehet a topik és így kihangsúlyozatlan, de lehet fókusz is. Ebben az esetben jelentése az, hogy Éva az (és nem más), aki szereti a virágokat. A magyarban puszta névszó is állhat állítmányként (az oroszhoz, török nyelvekhez és egyes finnugor nyelvekhez hasonlóan), a jelen idejű, egyes és többes szám 3. személyben (például Pista tanár Ø, elmarad a 'van'). [10] Jegyzetek ↑ Korunk - 2005. február - EPA ↑ 1844. évi II. törvénycikk ↑ en:List of languages by number of native speakers ↑ Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 58. oldal, Galenus Kiadó Budapest 2003. ↑ o Magyar Nyelvőr 1970. évi 4. szám 386-392. oldal Dávid Zoltán: A magyarul beszélők száma c. cikk alapján o Magyarország Nemzeti Atlasza (1989) szerk. Pécsi Márton, 4. oldal, Magyarok a világban c. térkép adatai alapján 6. ↑ Vékony, Gábor (2004): A székely rovásírás emlékei, kapcsolatai, története. Budapest: Nap Kiadó 7. ↑ A Pallas Nagy Lexikona, „hivatalos nyelv” szócikk 8. ↑ 1836. évi III. törvénycikk (a Magyar Nyelvről) 9. ↑ A nyelv és a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.) 10. ↑ A magyar nyelv természettudományos módszerekkel való vizsgálata, azaz az elmúlt 25 év magyar generatív nyelvészete a magyart az emberi nyelvek olyan sajátságos típusaként állította elénk, mely fontos jellegzetességeiben különbözik a legismertebb indoeurópai nyelvektől. A magyarban a szórendet a mondat elemeinek nem a mondatrészi szerepe, azaz alany, tárgy volta, hanem a logikai funkciója határozza meg. A magyar mondat ige előtti nevezetes szerkezeti pozícióit a logikai műveleteket kifejező mondatrészek foglalják el, köztük a mondat logikai alanyát megnevező topik, a disztributív kvantorok (például a minden elemet tartalmazó mondatrészek), valamint a kizárólagos azonosítást kifejező fókusz. –É. Kiss Katalin: A nyelv formális rendszerének leírása 1. 2. 3. 4. 5. Magyar nyelvjárások http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelvj%C3%A1r%C3%A1sok A magyar nyelv a mai álláspont[1][2][3] szerint tíz nyelvjárási régióra oszlik: 1. nyugat-dunántúli nyelvjárási régió, 2. közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió, 3. dél-dunántúli nyelvjárási régió, 4. dél-alföldi nyelvjárási régió, 5. palóc nyelvjárási régió, 6. Tisza–Körös-vidéki nyelvjárási régió, 7. északkeleti nyelvjárási régió, 8. mezőségi nyelvjárási régió, 9. székely nyelvjárási régió, 10. moldvai nyelvjárási régió. A korábban elterjedt felosztás kilenc nyelvjárási területet különböztetett meg, amelyek közül a dunántúlit az új rendszerben közép-dunántúli–kisalföldi, valamint dél-dunántúli nyelvjárási régióra bontották, a csángó a moldvai nevet kapta, a nyugatit nyugat-dunántúlira keresztelték át, a tiszai pedig immár a Tisza–Körös-vidéki nevet viseli. Maguk ezek a nyelvjárások kiugró eltéréseket nem mutatnak az irodalmi magyar nyelvtől (ez nem mondható el néhány szomszédos országról, leginkább Szlovéniáról), az eltéréseket legnagyobb részt a hangokban mutatkoznak meg, egy két nyelvjárásnak van néhány sajátos szava, amely nem szerepel a sztenderdizált nyelvben, avagy olyan kifejezést használ, amely azonban érthető az irodalmi nyelv számára is (Vas megyében példának okáért a csukd be az ajtóra a tedd be az ajtót mondják, a szlovákiai magyarok pedig belépő-nek nevezik a papucsot). Összességében megállapítható, hogy a magyar nyelvnek nincsenek igazi nyelvjárásai. A magyar irodalmi nyelv homogenizációt segítette, hogy a magyar lakosság egy földrajzilag kevéssé tagolt egységes területen él, s az országon belül nem alakultak ki éles tartományi, vagy vámhatárok melyekkel akár a peremnyelvjárások külön nyelvekké is alakulhattak volna, ahogy ez bekövetkezett más a Kárpát-medencét lakó nem magyar lakosságnál. Részletes bemutatás Nyugat-dunántúli nyelvjárás (korábban nyugati nyelvjárás) Kiejtés:Erős fokú az l-ezés, vagyis az a jelenség, amikor „ly” helyett „l”-et ejtenek (például milyen >> millän). A köznyelvi (írott) „l” szó végén, illetve hosszú magánhangzó utáni gyakran kiesik (például körülbelül >> körü(l)bälü, szállni >> szányi). A köznyelvi „ú”, „ű”, „í” helyett elég általánosan rövid „u”, „ü”, „i” hangzik, (pl.: tűz >> tüz, víz >> viz). Magánhangzók között gyakran kettős mássalhangzó áll: tanittani, esső. A mássalhangzó a szó végén is megkettőződhet, ha a szóvégi szótag köznyelvi hosszú magánhangzót tartalmaz: tanít >> tanitt. Általános még a palatalizáció (írni >> irnyi, kalapja >> kalaptya, jön >> gyün, ahol a „gy” kissé „dzs”-be hajló, Burgenlandban a „gy” egészen „dzs”-vé válik (például gyerek >> dzsärëk). Szókincs: Igen helyett gyakran a németből eredő ja szót használják. Jellemző a "semmittelen" értéktelen, sivár értelemben, a "faragó" a (ceruza)hegyező helyett. Közép-dunántúli–kisalföldi és dél-dunántúli nyelvjárás (korábban egységesen dunántúli) A közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárás több további csoportra oszlik, ezek a csallóközi, a mátyusföldi és a szigetközi nyelvjárás vagy aldialektus. Kiejtés: A közép-dunántúli–kisalföldi és dél-dunántúli nyelvjárások megkülönböztetik a nyílt „e” hangot és a zárt „ë”-t, de nem a zárt, hanem a nyílt változat tér el a köznyelvi kiejtéstől: a nyílt „e”-t a röviden ejtett „á”-hoz közelítik. Pl.: âmber (ember), âlmegy (elmegy), megettâ (megette). Szókincs: Az egyik legszínesebb nyelvjárási terület, a belső fejlődésen kívül délszláv és német eredetű szavak is jelentkeznek. (Igen helyett például gyakran a németből eredő ja szót használják.) Dél-alföldi nyelvjárás (más néven: déli) Ez a nyelvjárásterület a Duna–Tisza köze magyarországi és szerbiai területeit és a Bánát vidékét (Szerbiában és Romániában) foglalja magában. A mai Budapest területe és környéke is ide tartozott eredetileg. Kiejtés: A dél-alföldi nyelvjárás fő jellemzője az ö-zés (átmenet az „e” és az „ö” között), amely a nyelvterület egy jelentős részén végigvonul, például embör (ember), mögitta (megitta), mögötte (megette). Szókincs: E téren ez a terület mutatja a legkevesebb önállóságot, egyszer a dunántúli, máskor a palóc, helyenként a tiszai nyelvjárásterület jellegzetes tájszavait találjuk meg. Ennek településtörténeti okai vannak. Ez a terület szenvedett legtöbbet a török világban, majd utána jelentős részben a magyar nyelvterület különböző tájairól települt be. Palóc nyelvjárás (más néven: északnyugati) A palóc nyelvjárás Szlovákiában és Észak-Magyarországon elterjedt, pontosabban Vágtól keletre, a Dunától és a Budapest-Cegléd-Szolnok vonaltól északra egészen a Tiszáig és a Sajó-Hernádmedencéig. Kiejtés: A palóc nyelvjárásban a köznyelvi „a” hangot rövid „á”-nak ejtik („â”). Pl.: szâmār (szamár), âlmâ (alma), nâgy (nagy). Ugyanakkor a köznyelvi „á” hang a palóc nyelvjárásban hosszan ejtik és a „ó”-hoz közelít („ā”) (például az említett szâmār szóban). Ez a nyelvjárás az, amely megkülönbözteti a „ly” hangot a „j”-től: l(j)āny, fol(j)ó, l(j)uk, gól(j)â. Jellemzőek a záródó típusú diftongusok („ó” >> „au”, „ő” >> „öü”, „é” >> „ië”, például „férjhez” >> „fiërhö”) Szókincs: Tájszavai között – különösen újabban – szlovák eredetű szavak is jelentkeznek. Tisza–Körös-vidéki nyelvjárás (más néven: keleti, korábban: tiszai nyelvjárás) Kiejtés: A tiszai nyelvjárásban (a Tiszántúl és a Felső-Tisza-vidék magyarországi, romániai és ukrajnai területei) jellegzetes az í-zés: a köznyelvi „é” hangot az „í”-hez hasonlóan ejtik – pl.: níz (néz), píz (pénz), fílsz (félsz). Debrecentől keletebbre (Ukrajna és Románia egy részén is) számos esetben „e”-nek ejtik a köznyelvi „ö” hangot: ser (sör), perkelt (pörkölt), megcsemerlett (megcsömörlött) – de ez nem minden olyan szóra áll, amelyben a köznyelvi kiejtés szerint „ö” hang van (például az öt, ökör, zöld kiejtése nem különbözik). Nagy területen érvényesül a szótagzáró l, r, j nyújtó hatása, a zárt és a nyílt e között nem tesznek különbséget. Szókincs: A nyelvjárási terület északkeleti része szorosan kapcsolódik Erdély mezőségi nyelvjárásához, ami a szókincsben is jól lemérhető. Északkeleti nyelvjárás Kiejtés: Az északkeleti nyelvjárásban (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-, és Hajdú-Bihar megyék egy része illetve Szlovákia egy része) az í-zés előfordul: kík (kék), szíp (szép) Mezőségi nyelvjárás (más néven: Királyhágón túli) - Románia magyarlakta területének nem székely részére jellemző - Az o hang helyett a hangot ejtenek (Pl: mastaha, akas, bagár, malam) - Az a hang helyett gyakran annak magas variánsát, á-t ejtenek. Sok helyen a hosszú magánhangzó helyett annak rövid változata él (Pl: házbol, mellöl) - Az elbeszélő mult idő használata (Pl: mene, jövék) Székely nyelvjárás Szókincs: Különösen színes a székely nyelvjárás, amelyet nem is annyira az ejtésmódja, mint inkább a szófűzése, a nemzedékről nemzedékre öröklődő, fordulatokban gazdag beszédmódja tesz jellegzetessé. Ez jól látható a székely népköltészet, a népdalok, népmesék, népballadák stílusából, és olyan írók regényeiből, elbeszéléseiből, akik a székely nyelvjárás színeivel gazdagították stílusukat. A székely nyelvjárásban az „és” szót nem használják, helyette mindig „s”-t mondanak. Példák székely szavakra, kifejezésekre[4]: megbonyul – megellik elszövődik a Nap – fátyolfelhő kerül a Nap elé gürüzdölés, görözdölés – köszörülés kacsiba, kacsuba, kacsuka – csámpás ádámbűz – a házhoz nem tartozó ember szaga ÚMTsz. Használata általános. Megj.: Kalotaszegen is használatos. ahajt – ott, amott odaül valahol – sokáig tartózkodik valahol ÚMTsz, Kriza. Általános népi szó. Vö. megüli magát olló – gida, kecskegida ollózik – ellik (kecske) összebüszüdik – megromlik, megbüdösödik patkány – poc, pocok hínyáros - homályos (Gyergyó vidékén használják) pityóka - krumpli Moldvai nyelvjárás (korábban: csángó) archaikus moldvai csángó nyelvjárás Az archaikus csángó nyelvjárás a moldvai csángók kisebb csoportjának (nem-székelyes csángók) nyelvváltozata. Ez a magyar nyelv egyetlen teljesen önállóan fejlődött dialektusa, amely már akár önálló regionális nyelvnek is tekinthető. Az archaikus csángó dialektust kb. 10-15 000 személy használja, a székelyes csángó nyelvjárással keverten pedig további 10-13 000 fő. A romániai népszámlálások külön jelölik a csángókat és a csángó nyelvet. Szókincs: A középkori nyelvi formákat máig őrzi. Ugyanakkor a román nyelvből is számos jövevényszót vett át. Beszédük azért érthető nehezen még a románul tudó magyarok számára is, mert nagyszámban használnak archaizmusokat vagy sajátos csángó (nem román eredetű) szavakat, például filjesz (nyúl), hét (mikor), ahét (amikor, régen), bücsü (becsület), csúkmony (tojás), eszüdni (hozzáérteni), jü (ő), külpis, külbécs (csiga) stb. Kiejtés: Jellemző rá az „s” hangnak a sajátos realizációja („sziszegő beszéd”). Mindemellett a sziszegő „s” és az „sz” külön hangértékkel bír. Másik jellegzetesség a „dzs” fonéma gyakorisága (dzsermek – gyermek, dzsió – dió, medzs – megy). székelyes moldvai csángó nyelvjárás A székelyes csángó nyelvjárás a háromszéki és a csíkszéki székely nyelvjárással mutat közeli rokonságot, annyi különbséggel, hogy hiányoznak belőle a nyelvújítás utáni szavak, és nagyobb arányban fordulnak elő a román kölcsönzések. A moldvai csángók többsége (kb. 40 000 ember) ezt a nyelvjárást használja. Lábjegyzetek 1. 2. 3. 4. ↑ A magyar nyelv kézikönyve, szerk. Kiefer Ferenc, Akadémiai, Bp. 2003, 273–279. o. ↑ A magyar nyelv könyve, szerk. A. Jászó Anna, Trezor, Bp. 2004, 664–679. ↑ A magyar nyelvjárási régiók és csoportok, összeállította: Juhász Dezső ↑ :A Transindex.ro székely-magyar szótárában [1] 2243 szócikk található. Források A magyar nyelvjárások (Balassa Iván – Ortutay Gyula: Magyar néprajz) Bibliográfia Kálmán Béla: Nyelvjárásaink Magyar dialektológia (szerk. Kiss Jenő) Magyar szókincs http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_sz%C3%B3kincs A magyar szókincs eredete A legelfogadottabb elmélet szerint szókincsünk jó része finnugor (azaz saját és önfejlődéses) eredetű, ezt a legjobban a magyar szóbokrokat bemutató Czuczor-Fogarasi féle szótár igazolja. A mai magyar szövegekben előforduló szavaknak a tudomány mai állása szerint 80-90%-a finnugor szavakra vezethető vissza. (Ennek kritikáiról az Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról cikkben olvashatóak további részletek.) A magyar nyelv emellett már az ősmagyarban korban magába olvasztott iráni (alán, perzsa stb.) és török szavakat. (Ez utóbbiakról egyesek úgy tartják, hogy nem egyszerűen nyelvi kölcsönzés eredményei, a türk-magyar nyelvrokonság elmélete szerint ugyanis a magyar a török nyelvekkel áll közelebbi rokonságban, és köztudott hogy a 894-es honfoglalókat is Turci-nek nevezik.) Ebből a korból viszont nem mutatható ki szláv[1] hatás. Az ómagyar korban (8961526) a magyar nyelv elsősorban latin és új-latin elemekkel bővült, és – különösen Mátyás idején – a francia és olasz szavak is megjelentek, ekkor a déli- és északi-szláv nyelvekben eltérő szavak a magyar közvetítésével jutottak el egymáshoz[1]. Majd a középmagyar nyelv (1526-1772) korszakában a német behatás nyomait lehet felfedezni. A török hódoltság alatt jelentős volt az oszmán-török hatás, ez azonban a hódoltsági területek fokozatos elnéptelenedése miatt kevésbé érvényesült (pl.: Bács 1522-1550 között a magyarok teljesen eltűntek, a lakosságot kicserélték más nyelvűekre [1]). A 18. századtól kezdve megerősödött a német nyelv hatása, a 20. században pedig számos nemzetközi vándorszó került a magyar nyelvbe, főleg az angolból, illetve kisebb részben a franciából, olaszból és más nyelvekből. A szókincs bővülésének forrásai: 1. Jövevényszavak – példák: Honfoglalás előtti jövevényszavak: iráni eredetű szavak: ezer, kard, nemez, tej, tíz, száz, perzsa: vám, vásár, vár (főnév), alán: asszony, híd stb. ótörök (bolgár-török és köztörök) eredetű szavak (kb. 300): kicsi, alma, sárga, iker, betű, bika, borjó, disznó, búza , árpa stb. Honfoglalás utáni jövevényszavak: török eredetű szavak: kun-besenyő: balta, csősz, kalauz, komondor; oszmán-török: zseb, papucs, bogrács, kávé, pite stb. szláv eredetű szavak: kapál, kaszál, puszta, munka, barát, király, megye, paraszt, ebéd, asztal, vacsora stb. német eredetű szavak: herceg, mozsár, páncél, zsinór, kastély, sógor, bejgli, cél stb. latin eredetű szavak: angyal, kápolna, ceruza, iskola, kréta, kollégium, porta, tégla, rózsa, a hónapok nevei, stb. lengyel eredetű szavak: golomb, cseresnye stb. francia eredetű szavak: címer, furmint, kilincs, mécs, paraj, butik, garzon stb. olasz eredetű szavak: lándzsa, pajzs, pálya, piac, egres, füge, mazsola, narancs, remete, banda, szalámi stb. román eredetű szavak: áfonya, ficsúr, mokány, tokány stb. angol eredetű szavak: futball, taccs, dzsip, busz, dzsentri, menedzser, klub, hobbi, keksz, notesz stb. cigány eredetű szavak: ácsi, csaj, csávó, csór, csóró, dilinós, duma, gádzsó, góré ’főnök’, hóhányó, kajál, lóvé, manusz, séró, kéro, térd, szusz, bula, kula, zorall stb. jiddis eredetű szavak: handlé, jampec, jatt, kóser, sóher, stika, balhé, haver, srác, szajré stb. nemzetközi műveltségszavak: o vándorszavak: kömény, majom, maszlag, papagáj, tárkony, selyem, szablya, alabárd, borbély stb. o nemzetközi szavak: agronómus, akrobata, akusztika, automata, garázs, csekk, tröszt, algebra, szamovár, dzsungel stb. A magyar szókincs nagysága A szókincs méret megállapítása számos nehézségbe ütközik: Szónak vegyük-e a mindig együtt használt szószerkezeteket, amelyeknek együttesen más jelentésük van (például személyi igazolvány)? Bízhatunk-e benne, hogy egy tudomány teljes szakszókincsét akárcsak egyetlen nyelven belül is feltérképezhetjük? Szónak vegyük-e az összetett számok nevét, és ha igen, meddig? Szónak vegyük-e azt, amire csak egy-egy előfordulás van az irodalomban, például a nyelvújítás korában létrehozták őket, aztán gyakorlatilag kihaltak, vagy csak egy szűk csoport ismeri őket? A szókincs részének tekintsük-e azokat, amelyeket csak a szaktudományokban vezettek be egy-egy idegen kifejezés magyarítására, de csak az írásmódban különböznek az eredetitől, vagy még abban sem? Szónak vegyük-e azt, amelynek jelentése felfogható és értelmezhető elemei alapján, de ténylegesen nem használatos, nem fordul elő? Önálló szónak vegyük-e a szótári szavak produktív képzőkkel ellátott formáit, amelyek jelentése egyértelműen levezethető a tagjaiból? Önálló szónak vegyük-e a szavak különféle jeles, ragos alakjait? A magyar szókincs részének tekintsük-e azokat a szavakat, amelyeket idegen országban élő magyar anyanyelvűek vesznek át a saját országuk nyelvéből (például a románból, szlovákból, ukránból, ill. Amerikában az angolból)? – Ezeket ma már elfogadják a szókincs részeként, ha az adott magyar anyanyelvű közösség nyelvében elterjedtek ezek a szavak. A legnagyobb magyar–idegen szótárak 120 000 szót tartalmaznak,[2] a következő húsz évben kiadandó A magyar nyelv nagyszótára pedig 110 000 szót fog tartalmazni.[3] A magyar nyelv szókincsét általában 60-100 ezer szóra teszik,[4] de az összes lexéma együttesen könnyen elérheti az egymillió szót.[5] Amint más nyelveken, egy művelt értelmiségi sem használ rendszerint 25-30 000 szónál többet.[4] Jegyzet 1. 2. 3. 4. 5. ↑ Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza /1962.március/(Custos kiadó 1996) ↑ A nyelv és a nyelvek, szerk. Kenesei István. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-05-7959-6, 77. o. ↑ Manyszi ^ a b [origo] Vendégszoba - Nádasdy: A magyar nem nehéz ↑ A nyelv és a nyelvek, szerk. Kenesei István. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 963-05-7959-6, 76. és 86. o.